Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 1. szám - Kompország katonái. Simonffy András kollázsregényéről beszélget Béládi Miklós, Cseres Tibor, Erényi Tibor, Juhász Gyula és a szerző

Nagyon izgalmas kaland volt megszólaltatni őt, a hónapok, évek múlásával egyre mélyebben felidézni és átélni azokat az időket, rádöbbenni rejtett összefüggésekre, felgöngyölíteni azokat a szálakat, amelyek előtte is ismeretlenek voltak... És hogy őszinte legyek, éppen ezért elsősorban nem is a megjelent könyvnek örülök most, hanem annak, hogy sikerült fölfedeznem, megszólaltatnom ezt a bizonyos „apáink nemzedékét”, hogy volt miről beszélgetnünk. Talán mondanom sem kell, hogy az összegyűjtött anyagnak csak töredéke szerepel a könyvben. Most a formáról: gondoltam én arra, hogy mindezt egy „szabályos” regényformában kellene megírni, de aztán úgy döntöttem, hogy fölösleges effajta átlényegítés. Az anyag, ami elém lökődött, az annyira nyers, any- nyira követelőző volt, hogy még a legszárazabb dokumentumszöveg is pontos tükrözése annak a korszaknak .(főleg így, immár negyven évnyi fénytöréssel, — számomra is „kívülről” érzékelve). így aztán ezt a, meglehet furcsa meghatározást találtam ki: „történelmi kollázsregény”. Örülök neki, hogy Kardos György gondozásában (és elárulhatom: változtatások nélkül) a Magvetőnél megjelent, örülnék, ha sikere lenne, ha tisztességes írásnak ítélnék meg olvasóim. Leginkább mégis annak örülök most, hogy zaklatott korszakok után éveken át le tudtam ülni apámmal, és beszélgetni arról, hogy hol élünk, hogyan élünk, miért élünk, mi dolgunk a világban.

BÉLÁDI MIKLÓS: Ehhez a vallomás-értékű ismertetéshez annyit tennék hozzá, hogy a könyv igazán nem azonosság-vállaló regény, nem akar egy letűnt korszakkal azonossági szálakat összekötni. Mindamellett, tiszteletadás egy régi generáció néhány képviselője előtt, amelyről sokáig csak nagyon elítélő szavakat tudtunk mondani. És ebben a regényben, illetve ahogy Cseres Tibor mondta, ebben a lappangó drámában valóban van tragikus elem is. Egy nemzedéknek a tragédiája, azoknak a tragédiája, akik ebből a nemzedékből becsületesen, józanul, a helyzetről számot-vetve kívántak gondolkodni, de vagy magukra maradtak, vagy elszalaszt ották a cselekvés kedvező pillanatát. Most a történészekhez fordulnék, Erényi Tiborhoz és Juhász Gyulához, akiknek lesz a szakma oldaláról .indított véleményük is a könyvről. Szeretnénk hallani az ő szájukból is azt, hogy ez a könyv, mint alkotás, milyen benyomást keltett bennük? Milyen a véleményük róla, mint irodalmi alkotásról?

JUHÁSZ GYULA: Azzal kezdeném, amit Béládi Miklós a bevezetőjében említett, hogy az irodalom lehet-e történeti kérdésekben hiteles? Szerintem az irodalom, ha igazi irodalom, mindig hiteles. Nekem azért tetszik Simonffynak a könyve, amelyet részletekben is olvastam és most ezen a héten egyhuzamban végigolvastam, mert íróilag tartom hitelesnek. Ez nem azt jelenti, hogy én mint történész, ne találtam volna nagyon sok olyan érdekes, történeti problémát a könyvében, amelyet mint történész is újnak találtam. Részletkérdéseiben megvilágított nekem több problémát, dehát tudjuk, hogy az utóbbi időben ezzel a témával most a történetírás is elég részletesen foglalkozik. Egyet említsek csak, a hetekben futott ki Korom Mihálynak egy monográfiája pontosan erről a korszakról, a Debreceni Ideiglenes Kormány megszületéséről és Magyarország felszabadításáról. Ennek ellenére mondom, hogy mint történész is találtam benne olyan anyagokat, amelyek számomra is tudtak újat mondani, de egészében tartom azonban én ezit a könyvet nagyon jó munkának és hitelesnek. Egy nagyobb monográfiát írok már hosszú idő óta, Magyarország II. világháborús történetéről, amiben megpróbáltam vagy próbálom fölvállalni az egészet. Nagyon nagy feladat volt, nagyobb, mint amit eredetileg gondoltam. Ennek a könyvnek mottójául választottam József Attilának két sorát, amit a Hazámban írt, s ami úgy szól, „Múltunk mind össze van torlódva és mint szorongó kivándorlókra, ránk is úgy vár az új-világ.” Szerintem Simonffy könyve ezt az összetorlódott múltat, ennek az utolsó fázisát — amikor igazán összetorlódott

33