Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - Szikszai Károly: Beszélgetés Czakó Gáborral
Nem voltam még államférfi. Ha lettem volna, bizonyára árnyaltabban látnám a kérdést, de azt hiszem, hogy a mondatban van igazság, noha úgynevezett negatívvá váló hős mondja. A Csata minden áldott nap című regényed 1975-ben jelent meg. A regény az ötvenes évek legelején játszódik, hősei gyerekek, akik komolyan és kegyetlenül háborúznak egymással... Ez a könyv mennyiben önéletrajzi történet? Meglehetősen mélyen. Általában majdnem minden szövegem önéletrajzi jellegű, csak máshogy, mint ahogy ezt megszoktuk. Mint már említettem, „bölcselkedéseim” is személyes gyökérnek voltak. Minden szövegemben csak azokról a problémákról írok, amelyek alapjában véve izgatnak. A gondolatok is események egy ember történetében. Nos, ez a könyv nem csupán gondolataiban, hanem történésében is tényszerű; így éltünk annakidején. Vannak benne bizonyos csúsztatások: például a regényben a nagymama megveri a gyerekeket, hogy tudjanak sírni, hogy vegyék már el a földjüket. A valóságban édesanyámmal jártunk a tanácsházára könyörögni, hogy a hadiárvákként kapott két hold földünktől megszabadulhassunk. Az önéletrajzi elemek ellenére, a Csata minden áldott nap — fikciós regény. Regényeid meglehetősen rövid idő alatt „játszódnak le”. A már említett Csata minden áldott nap, ha jól emlékszem tizenkét nap alatt, a Megváltó pedig — noha száznegyven oldal — mindössze néhány perc alatt. Ez az „időbeni rövidség” vajon mennyiben tudatos írói munkásságodban? Érdekes kérdés. Ezen még nem gondolkoztam. A Megváltóban hét lépést tesznek meg a folyosón Marciék. Ennek a hét lépésnek a megtétele és még néhány másodperc, amíg a bilincset továbbítják a főhősnek — ennyi a történet, tehát mondjuk olyan harminc másodperc. Azt hiszem, valahogy indirekte bennem van az, hogy egyszerre sok dologra figyelek és elég sűrűn élem át az eseményeket, amelyék körülvesznek ... És egyszerre több dolgot csinálok általában. Néha több könyvet is olvasok egyszerre. Szóval valahogy akkor érzem magam jól, hogyha sűrűn tudok élni, sűrűn tudok tevékenykedni. Gondolom, miután az ember nem tud másként írniv mint amilyen ő maga, ettől rövidül meg a történet. A Várkony című kedvenc regényem is igen rövid idejű. Van ugyan egy kihagyás, de a történetnek a zöme összesűrűsödik egy-egy napba. Gondolom, ez a személyiségemnek talán az általam is föltáratlan működéséből is ered. De az is lehet, hogy a valóság is ennyire zsúfolt... Néhány évvel ezelőtt a Mozgó Világban bemutattad a már legendás KEX együttes énekesének, Baksa Soós Jánosnak Németországban készített rajzos szövegeit, ahol is többek között ezt írtad: „Írtam tőle egy regényt”. Ez lenne a Megváltó? Igen. Azért használtam ezt a furcsa fogalmazást, mert végül is nem róla szól pontosan, de az ő hatására írtam, és ha szabad így mondanom, modellje volt annak a figurának akit én kitaláltam. Önélküle nyilván nem írtam volna meg ezt a regényt. Ügy vélem, a magyar beat-mozgalomban ő volt az egyetlen, aki a beat-et szellemi mozgásként, és nem a tánczeneipar részeként fogta föl. Így igazságtalan a mondat — mindenesetre nála volt a legtisztább ez a törekvés. Szóval az ő hatására íródott a regény, annak ellenére, hogy a történet pontosan nem feleltethető meg az ő életének az eseményeivel. Kivéve a pörnek a megtörténtét és annak néhány körülményét. A mellékszereplők sem mind az ő 406
