Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 5. szám - Győri László: Malefacti (versciklus)

s amott a harmadik; a töltött fegyverek. A fehér hóra le piros vérünk csepeg.

Fázunk 'és éhezünk s átlőve oldalunk, részünk minden nyomor ... De boldogok vagyunk!

Mi gondunk rá? mienk a konyha szöglete, kegyelmes jó urunk helyheztetett ide.

S gondunk ételre sincs.

Ha gazdánk jóllakék, marad még asztalán, s mienk a maradék.

Az ostor, az igaz, hogy pattog némelykor, és pattogása fáj, no de: ebcsont beforr.

S harag múltán urunk ismét magához int, s mi nyaljiuk szabadon kegyelmes lábait!

SZITTYA ATTILA BENDEGÚZ

A lábnyomom tiedéibe nyomul. {Ó, boldog talpaink!) fJeléállesztem avégre, légy az enyém alkalmasint.

Lábunk tüzes nyoma szépen egymásba olvad, összeforr. Állok elbűvölve. Éden!

A szív, a szívem mily (botor!

Hisz meg van írva, mióta világ a világ, úgy esik: kétszer nem lépsz egy folyóba, a víz folyik és változik.