Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 5. szám - Kovács István: A kérdés
Új mítosz Sikoltozó ezüstfa Lak Visszhangja .is maga maradt, Liánból font virágtartók Alá egy kéz gitárt tartott. Gyerekszájnak, ordításnak:, Gitárhúron zsondulásnak, Hamgfészefcnek, nyártfalambnak, Utoljára nyugalomnak. Vízben oldott kockacukor, Kerül sóhaj, fehér bútor, Burbus cipő, kicsi kesztyű, Egyszeregy és kétszerkettő. Szűznemzésbe ájiult termek Máriáznak, 'énekelnek, De akit egy mosoly termett, Csupa szívdobogás-gyermek. Haza Lézerfényből ligeteket, Megfeszülő idegeket, Kupolának gyémánt hitet, Nem vagyunk mi idegenek. Magunkból szülünk gyémántot, Rakétára szárnyas pántot, Virágokból szabadságot, Szabadságnak hátországot. Esős május, tükrös bazár, Minden vízben égboltja vár, Eöldet a nyár kerít alád, Ez a hazám, ez a hazád. A földút is nevét mondja, Tombol a nap, hevét ontja, Rágördül az erdős dombra, Napkohónak való gondra.
