Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - Vattay Elemér: Bálint Endre kollázsai a sárvári várban (megnyitó beszéd)

Bálint Endre kollázsai a sárvári várban

Azzal a szomorú mondattal kell kezdenem a megnyitót, hogy Bálint Endre nem lehet körünkben, mert kórházban van. Évek óta súlyos beteg, otthon is csak napokat tölt. A festék szaga köhögésre ingerli, ezért kifejezési eszköze a papírvágó olló. Régen, párizsi évei alatt a kollázs területére ki-kirándult, de akkor még festett, illusztrált. Az első teremben ezeket, az 1958-as párizsi, a belső teremben pedig jelenlegi, sőt legutóbbi kollázsait láthatjuk.

Azt, aki még nem találkozott Bálint Endre párizsi szürrealista ragasztásaival, az első terembe lépve sokk-hatás éri. Furcsa címek, mint pl. a Lyuk mindenkié, és rikító újságpapír színvilág. Talán az is felébred majd a látogatóban, hogy ezt ő is meg tudná csinálni. Az újságpapírnak nincs ellenállása, mint a kőnek, a, festékek kikeverésének mesterségét még meg sem kell tanulni. Minden kényelmesen adott. A különösen repülő figurákkal pedig az egyensúly is felborulni látszik.

Lehet valaki számára ismeretlen, idegen világ, ahová most belépett, amit itt az állványokon, falakon lát. De azt érezni fogja, hogy a repülés igazi, és hogy legszívesebben ő is megpróbálná, így, súlytalanul — tetők és mozdonyok fölött. Mozdulatlanul. Ahogy a lélek szárnyal még akkor is, ha a test fél a késtől, ha arcát összeroncsolták, ha gonosz kéz vissza is húzná. Érezni tudja a repülés szédületét és a gyermeke sírjánál imára kulcsolódó kéz örök szenvedését. Bálint Endre így ír kollázsairól. „Az én kulcsom: papírvágó ollóm, amivel képes papírokat vagdosok össze-vissza, mint egy gyermek, aki örömét leli vandál játékokban... Kendős parasztasszonyokat csonkítok meg: arcukat kivágom és ráragasztom egy asztál lapjára, kivágom egy asz380