Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - "Költészet és valóság" Szobotka Tiborral Megbízható úriember című könyvéről beszélget Kabdebó Lóránt
Es a Miss Higgins öngyilkossága? Az is teljesen fikció, ez már abból a szituációból adódott, amelyik ezt a reménytelen szerelmet, illetve a Karola, tehát a harmadik, fiatal és látszólag diadalmas nőalak felbukkanását kíséri. A Higgins-család modelljével utóbb is tartottad a kapcsolatot, találkoztatok-e a háború után? A háború után Miss Higgins-szel leveleztem, egészen addig az időpontig, körülbelül 1948-ig, amíg az ember Magyarországon nem vált gyanússá azzal, ha Angliával levelezik. Nagyon későn, 1961-ben kerültem ki újra Londonba a feleségemmel együtt, akkor felkerestem a Higgins-házat, de már egyiket sem, tehát sem az öregasszonyt, sem a nem éppen fiatal lányát nem találtam életben, sőt olyan embert sem leltem, aki egyáltalán emlékezett még rájuk. Visszatérve megint Magyarországra és nyomonkövetve Gontran Alfréd életútját, azt kellett tapasztalnom, és ezt ábrázoltam a balatoni epizódban, hogy voltaképpen Magyarországon sem hitték el igazán, hogy háború lesz, sőt hogy a háború kitörése küszöbön áll. Olyan gondtalanságot, olyan természetes életösztönt tapasztaltam, különösen a fiatalok körében, amely persze megmagyarázható és érthető, hiszen az emberek az életre rendezkednek be, és nem a pusztulásra. Akkor még én is fiatal voltam, de én már azoknak a tapasztalatoknak a birtokában jutottam vissza Magyarországra, amelyek minduntalan arra emlékeztettek, hogy tényleg valami borzalmas van készülőben, erre figyelmeztettem a barátaimat, ismerőseimet, de senki nem hitt nekem, mindenki tovább élte a maga békebeli életét, és azt igyekezett folytatni. Karola a harmadik epizód a regényben. Valamit róla. A Karola figurájának nincs modellje, ő egy különféle elemekből életrekeltett és feltámasztott alak és egyéniség, részben annak a követelménynek a megjelenítője, amelyik még az ötvenes évek végén is, mint azt nagyon jól tudod, az irodalomban többé-kevésbé uralkodott. Kellett, hogy pozitív figurája is legyen egy regénynek. Nos, itt olyan pozitív figurára volt szükség, aki átmenetileg magához tudja édesgetni Gontran Alfrédot, nem eszméinek a csillogásával, vagy ideológiájának megértetésével, hanem pusztán csinos és vonzó testi megjelenésével. Ez a Karola epizód rövid, csak addig tart, ameddig Karola nem ismeri fel Gontran Alfréd alapvető jellemét, illetve jellemtelenségét. Karola ezért a fölvázolt három női alak közül a legkisebb epizódisztikus szerepet játssza Gontran Alfréd életében; ez szükségszerűen így van, mert hiszen hosszú és tartós kapcsolatba egy ilyen típusú férfi, mint amilyennek Gontrant ábrázoltam, Karolával nem kerülhet. Ezzel szemben Gontran számára 39 késő nyarán azok a lehetőségek nyílnak meg, amelyek a strómannok alkalmazásával tényleg olyan emberek számára nyitottak átmenetileg biztosnak látszó és nagy jövedelemmel kecsegtető lehetőségeket, akikből a 44-es német megszállást követően a nyilasok vezérei lettek. Hosszú esztendők keserves és nehéz munkája kellett ahhoz, hogy azok a károk, amelyeket ezek a Gontran Alfréd-féle emberek okoztak, valóban jóvátehetők legyenek. A regény a háború kitörésekor záródik, amikor Gontran Alfréd úgy érzi, hogy pompás és nagy lehetőségek csillannak meg előtte, az olvasó természetesen tudja, hogy ezek a lehetőségek csak átmenetiek, tudja azt, hogy a háború miként fog végződni, és tudja azt is, hogy a Gontran Alfrédok majd hová fognak kerülni. Gontran Aljrédnak a kisstílű striciségböl, amit a békeévekben tud csak megvalósítani a nők mellett, ebben a gazdasági konjuktúrában, amit a 366
