Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - Hegedüs István: Múlató könyvetske (Verses életrajz, befejező rész)

Formáját csákónak régi magyaroktól vették, eleinktől, első Hunnosoktól.

Girbe-görbe tsútsos hasonlót Nánáson

épült új kürtőhöz, mely elkészült hason.

Slnór lig-lóg rajta, talám azt villával

vetették vagy forgó szél hozta magával.

Köpönyeg nem posztó, hanem szőrből vagyon, amely régiséghez hasonló tó nagyon.

A neve azért is megvan: kabanitza,

Nem szőtte, nem fonta eztet a Katitza.

Nem is kevélségre, sem a kényességre formáltatott, tsupán az oláh seregre.

A Dolmány helyett is kaptak egy szűr kankót, Amely az emberből tsinál szép fajankót.

Fekete szőrbül van, majom vagyis medve, Azért van hozzája mindeniknek kedve.

A testre pediglen jól van igazétva, fáról esett reá vagy házról taszétva.

Gombok helyett vágynak bégomboló bőrök, Nem nagy nyereséget tenne itt a Török,

Három réf sinór van körös-körül rajta, így szokta viselni hajdan magyar fajta.

Világoskék nadrág ékesíti tzombját, egy pár bolond saru tsúfítja a lábát.

Fekete szijj vagyon puskapor tarisznyán, Amelly szépen fekszik sötét szűrös hátán.

Kardjok reguláris, tsakhogy még tavali,

A tisztaságáról láttam, hogy nem mái.

Lovaik mind aprók, de igen erősek,

futósok, kemények, mérges, mint tövések.

A nyereg szerszámot minden szolgálónak öszve kellett szedni, mit gondoltak jónak.

A több jószágjokat nem is számlálgatom, Mivel mi nemzetünk, azért elhallgatom.

A Reménység azért szívemet bíztatja,

Isten országunkat bizonnyal megáldja.

Minden tehetségét fordította ki-ki,

hátrahúzó nem volt országunkban senki.

Amint kitelhetett Nemes Vármegyéktől, minden ráfordétván az ő kegyelmektől,

Elég tehát ez is Temes Vármegyétől,

Mellyet tselekedett maga jó kedvéből.

Látom mégis vagyon az ő fölségéhez, kivált országához és a békességhez

Kedve, kívánsága, sőt nagy óhajtása.

Országunknak ugyan ránts is ebben mássa,

Mert magyart akárki bíztasson szép szóval, Könnyen boldogulhat betsülettel, jóval.

De megharagétván, megszegi a fejét,

Az ördög sem veszi osztán az elejét.

350