Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - Hegedüs István: Múlató könyvetske (Verses életrajz, befejező rész)

Ezen szóról-szóra velem ősz ve veszett,

Gondoltam, hogy talám az esze elveszett.

Három ízben tőle el akartam menni,

mely eránt jelentést szükség volt letenni.

Mindenkor szép szóval ismét tsak lebeszélt,

Nem véltem, valaha hoz fejemre vészéit.

Negyedszer, íme, most már annyira voltunk, hogy a megváláshoz ippen rászorultunk.

Ijesztett valóban, rabságra is küldött,

Amint tsak lehetett, mindenképp üldözött.

De mivel őnála okosabbak vannak, akik Őneki könnyen parantsolnak,

Engem rabságomból az nap hamarjában elkieresztettek Profus szobájából.

Hanem párántsolták, hogy a Reservához Le kelletik mennem, a Recrutasághoz.

Nem mondtam ellene, tsakhogy szabadultam A mérges kígyótól, kinél majd megholtam.

Vettem egy rossz lovat egy kis szánkótskával,

Tíz forintot adtam, minden szerszámával.

Nem is pénzen vettem, hanem jó pajtásom ajándékozta ezt, kinél volt hálásom.

MERCZEL Strása mester, kit sok jó tettiért én rólam számtalan megemlítésiért

Soha nem felejtek, áldja meg az Isten,

Mert nála jobb ember regimentnél nintsen.

Tehát e készséggel arra megindultam,

Űr és szolga voltam, fütyültem, danoltam.

Fő Hadnagy adjutáns az ő tselédjével

Herman, most kapitány, minden készségével

Vélem együtt lejött KASSAU városához A Regimentünknek fő Commandánsához.

Könnyű volt az úton szénát és abrakot, ennyi-innya volt, kaptunk elég sokat.

Mihelyett a magunk országába értünk,

Ami szükséges volt, azt mind pénzért kértünk.

Béérvén Kassára, igen drágán éltem,

Kifogyok a pénzből, már attól is féltem.

El kellett lovamat minden szerszámostól adni, oltsó pénzen, együtt a szányostól.

Kétszáz forintokat adott gazdám érte, a Bundámat pedig húsz forintért kérte.

De még mivel hideg idők néha jártak, ha eladnám, talám egésségnek ártak,

Egész reserváig azért el is vittem,

Ahol derék helyre, kedvemre letettem.

Mert egy derék ember, falu Nótáriusa,

Uraságnak pedig Cancelláriusa,

Megszerette igen, s igére egy hordó bort, és emellett tartott bötsületes kis tőrt.

353