Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 1. szám - Száraz György: A tábornok X. (életrajzi esszé)

lakat, de a garancia nem vonatkozik a keleti határokra. A Komintern ebben egy új szovjetellenes háború előkészítését látja: a menetelés lehetőségét Moszkva ellen, a „nem garantált” keleti határokon át. Ezt az álláspontot tükrözi a KMP folyóirata, az Üj Március 1927 júliusában megjelent cikkében: „Trianon revíziójának jelszava ma a Szovjetunió elleni háború előkészítését szolgálja.” De rögtön utána felteszi és meg is válaszolja a kérdést, a lenini tézisek szellemében: „Vajon lehet-e ez ok arra, hogy a kommunista párt és a forradalmi munkásság lemondjon Trianon (mint a háború utáni imperialista békeszerződések egyik láncszeme) forradalmi összetörésének, a nemzetek önrendelkező joga forradalmi jelszavának hirdetéséről? Nem. Ellenkezőleg, minél inkább kötik össze Trianon revíziójának jelszavát a Szovjetunió elleni háború ügyével, annál inkább kötelessége a forradalmi munkásságnak a Szovjetunió megvédelmezé- sének ügyét összekötni Trianon összetörésének forradalmi... jelszavával.”

A Sarló „bolsevizálódása” egyébként sem problémamentes. „Gondolkodásuk logikája” eléggé szokatlan a mozgalmi gyakorlatban; Balogh Edgár maga is beszél a csehszlovákiai kommunista értelmiségben meglévő „absztrakt kommunista felfogásról”, egy bizonyos „szűzi, lepárolt ideológiáról”, amely nem nagyon gondolt parasztkérdésre, szövetségi politikára, s gyanakodva nézte a Sarló fiataljait: mik ezek?, narodnyikok? nacionalisták?... Fönntartásokkal, előítéletekkel fogadták őket — noha támogatták, mert látványos balnatolódá- suk hasznára volt a pártnak —, s a gyanakvás, teszi hozzá Balogh Edgár, nem is volt egészen oktalan: „a nemzetiségi 'kérdést előtérbe helyeztük, a parasztkérdésben rögtön kolhozutópiákat vallottunk... a munkásosztály szerepe még nem volt elég világos előttünk.” De a KMP sem volt mentes a gyanakvástól: „a magyarországi kommunistákat többé-kevésbé megdöbbentette az, hogy feltűnik egy magyar népi-nemzeti csoport, amely kommunistának vallja magát... Nem volt közvetlen összeköttetésünk a magyar kommunistákkal, annál is inkább, mert... a magyar kommunista pártnak volt egy belső dogmatikus előítélete a népfront politikával szemben.”

Érdemes itt felidézi röviden az 1929-ben történteket a munkásmozgalom és a trianoni kérdés szempontjából. A bethleni külpolitika túl van a „nagy áttörésen”: maga mögött érezve Mussolini szövetséges Olaszországát, már nyíltan követeli az „ezeréves határokat”. Áprilisban az író Herczeg Ferenc, a Revíziós Liga elnöke felszólítja a szocialista munkásságot a csatlakozásra. Ezt pár nappal később a szociáldemokrata pártvezetoség elutasítja. Herczeg „közvetlenül” a munkássághoz fordul, hatalmas kampány következik. A sajtó közli, hogy a dorogi bányászok csatlakoztak a Revíziós Ligához, és „május elsejét a revíziós munkának szentelve, napi keresetéből mindenki 50 fillért adományozott a mozgalom céljaira”. Csatlakoznak az Állami Gépgyár keresztényszocialista munkásai, „testületileg” csatlakoztatják a pilisvörösvári, borsodi, mecseki bányászokat, az ózdiakat, a Wekerle-telepieket. Nyár közepén Herczeg már a „Ligához csatlakozott 150 ezer munkásnak” küld üzenetet.

A KMP vezetősége a nyilvánvaló „kenyér-kényszer” ellenére is ideges lesz, kiadja a jelszót: „Le a revízióval!” Az Új Március áprilisi száma így indokol: a revízió „nem érdeke a munkásságnak, amely csak az osztályharctól és nem a revíziótól várhatja a nagyobb darab kenyeret. Nem érdeke a földmunkásságnak, szegény- és köaépparaszíságnak, mely a létéhez szükséges földet csak otthon, csak forradalmi úton, csak ,saját’ nagybirtokosaitól veheti el... Bármiféle egységfront az imperialista magyar burzsoáziával... hátbatámadása testvérpártjaink politikájának, erősítése nemcsak a magyar, hanem a cseh, a román

26