Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 4. szám - Hegedüs István: Múlató könyvetske (Verses életrajz, befejező rész)

A házak elégvén tehát a tűz megszűnt,

A rettentő nagy szél, mint tündér, úgy eltűnt.

BÉTSBE rendeltetett innét regimentünk, két hét múlva tehát oda el is mentünk.

Itt a Tsászár előtt kellett forgolódni,

Tsupán parádéról mindég gondolkodni.

Kevés költségemet mind a tziíraságra kellett elkölteni, nem a kutyaságra.

Kilencz holnapokat alig itt töltöttünk,

Ismét franciára mérgesen felkeltünk.

Ezer nyoltzszázkilenz volt ekkoron írva,

Amit Béts városa emlegethet sírva.

De minek előtte innét ellenségre

el ki marsiroztunk, német vidákségre,

Első Mártiusban, folyó esztendőben,

Strása mesterségre tettek ez időben.

FölLebb a Grádicsra tehát Bétsnél ültem,

Mely miatt számtalan vészéibe merültem.

Meghallod, meglátod, mely sokat szenvedtem, Megtsendül a füled, annyit tselekedtem,

Mind ellenség előtt, mind a föld népével,

És két Regementnek okos tisztyeivel.

Néha szerentsétlen voltak dolgaimban,

Mert soha nem féltem semmi munkáimban.

Erről tehát tovább legyen a beszédem,

Most kényes és boldog életem elkezdem.

Felért Regementünk Bavarus gránitzra, hol még nem találtunk semmi frantiára.

Bátran marsiroztunk majd húsz mértföldnyire, Landshut város mellett folyó víz szélire.

Ott várt ellenségnek rendbe szedett népe, Kényes lépésekkel itt élőnkbe lépe.

Isár folyó vízen hidat elégette,

És így a nagy várost nekünk elengedte.

A vízen túl osztán magát posztérozta,

Minket és a várost keményen ágyúzta.

Egy hidat má népünk oly nagy serénységgel tsinált hamarjában, szörnyű tsendességgel.

Azalatt evésnek, ivásnak gondja volt,

Noha puska s ágyú mindég keményen szólt.

Kurásira valót a kortsmáros adott,

fizetést nem is kért, mert kardlapot kapott.

Hajnalban elkezdtük, tartott egész délig,

Míg néppel a város tsaknem megtölt félig.

Osztán menykü módra kezdettek ágyúzni, tsakhogy nagy füst lenne az alatt dolgozni.

Égy-két óra tájban a híd már készen volt, Mellyen nyakra-főre népünk által tódult.

Ulánusok voltak elsők, mi utána,

Azután gyalogság, duplán lábát hányja.

343