Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - Kerék Imre: A csudabogár (vers)
KERÉK IMRE A csudabogár Berzsenyi Dániel emlékének Az vagyok, igen, csudabogár, pokrócgoromba niklai tuskó, ki bozontos bajsza alól éjt-nap eregeti a maró pipafüstöt. Ein kleiner Sonderling. Bizony, Literátor Uram, a „ritka ragyogásé barátom” titulus fénye megfakult mára. Mi más lehetnék, mint csudabogár? Minthogy az epegörcs nem épp alkaioszi ütemekre hasogat oldalamban, s adósság, termésgond és gyermekáldás szorításában alig marad időm az ortographiára, meg interpunkcióra, és a moslékhordás, almozás a sárszagú disznók alá sem éppen balzsamos fürtű músákhoz szokott finom orroknak való, Uram. Csudabogár vagyok, igen. Csak mert nem kosok nyakára való szonett-kolompot kalapálok vellanyélhez-kérgesedett kezemmel, s mert levágni való baromként nem hajtom önként a nyakam theoriátok bárdja alá. Akkor inkább a csönd, a láncravert folyamok hideg hallgatása örökre. — Literátor Uram. 302
