Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 4. szám - Héra Zoltán: Odüsszeusz az Odisszeie után (versciklus)
HÉRA ZOLTÁN Odisszeusz az Odisszeia után Tíz éve otthon Ennyire hamis volt minden, a hazahívó vágy ekkorát hazudott, s az Alvilág jósa is, ígérve földemnek j öttömre felvirágzást, nekem meg zokszó nélküli korosodást? Nem úgy néz ki, mintha ez volna remekék birodalma. Már megint hová jutottam! — nem úgy nézek ki, mint aki rábízhatná most már a jajt az alkonyi sakálokra, s a kérődzést a baromkedvelő istenek gulyáira. Hírhedt legendám! ö is, ki megvárt: róla és a kérőkről kiderült egy s más, s ami nem, elkopik azt is ágyásaim. ö meg mintha kuncogna, gyanítva gyanakvásom. Nem szólok, félek, hátha rávágná: hát hogy is gondoltam, éppen én, akit azok a nimfomán nimfák! Ehh, minek is kellett róluk beszélnem, De fullasztgat más is: settengő sejtelmeim. Pajzsom ellenük hogyan lehetne, hogy ne fogynék ki ha ők jönnek, fortélyomból? Kis bajból így lesz nem kicsi. Már hírelik is: álmomban hangoskodom. Mivel s mért? Elég, ha magam tudom: hajózok olyankor visszafelé, és teszek mindent másképp, mint tettem akkor: „Még, még, 'és nekem is!” — parancsolom, a felejtést zabáló lótuszevőknek, „Még, még és vágyam tán hozzád idomul” — bíztatom nagy szemét ide meresztő, elhagyott Kalipszómat. 291
