Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 3. szám - Molnár Miklós: Ne feledd a tért! avagy: Holnapra megforgatjuk az egész világot? (esszé)

könyvünk végén található a kockáról megjelent publikációk jegyzéke — sajnos, csúf elírásokkal). Többen így óvnak a kockával való foglalatoskodástól: „Nehogy kézbevegye!”; „A frusztráció kockaháton érkezik!” Az inkvizíció, meglehet, máglyára küldi Ruíbikot sátáni elmeművéért. Ó- és újabbkord uralkodók tán udvari kockaforgató bolondokat tartanak, s kockaforgató mágusokkal pergettéinek ki jövendőértel- mező jeleket. Vissza-visszaszorítva az interpolációs lehetőségek csiklandva ajánlkozó kavalkádját: (keresztes) kockaháborúkat, lovagi kockaviadalókat lehetett volna ví- ni; kockapergető vándor garabonciások, vásári kockamutogatók riogathatták s ko- pasztgathatták volna a jámbor együgyűeket. Nagy Sándor tán miszlifcbe aprítja az iszonyú küboszt... Caligula tán szenátorrá üti... Assisi Szent Ferenc tán szóra bírja. .. Ha szerét ejthetném, okvetlen küldenek egy Rubik-kockát Buddhának (Nirvánába pendítő Imamalom), Diogenésznek (azonnal beköltözhető ontológiai kocka igényesnek kiadó!), Jézus Krisztusnak (az Idvesség Igaz ösvényére Vezérlő Malasztos Kockátska), Shakespeare-nek („To-morrow, and to-morrow, and tomorrow, Creeps in this petty pace from day to day...” — a poor player), Swiftnek (a Felséges Lagadói Akadémia Királyi Kitalátoraá megpukkadnak irigységükben), Marx Károlynak (nembeli életre csábító társadalmasított tudatpörgettyű), Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkijnek („a Játékosnak” — egy hálás fosztogató), Lewis Carrollnak (üzenet Alice tük- röntúli világába), Stéphane Mallarménak (egy kockavetés csakugyan nem érvényteleníti a véletlent — legföljebb megszervezi), Friedrich Nietzschének („Der Würfel als Verfallsform der modernen Welt”), Alfred Jarrynak (Übü papára rájön a csillapíthatatlan szaharhatnék), Albert Einsteinnek (ha Isten mégis kockajátékos, megpróbálkozhat ezzel is), Teilhard de Chardin-nek (a eooszférába feldobott intellektuális bumeráng) — és (ha a történelem visszaforgatható volna) egészen más okokból, de szintén küldenék egy-egy kubuskát Schicklgrubernek, Dzsugasvilinek, Róth Mátyásnak — meg néhány mai hereditáriusuknak.

A kocka immár el van vetve, visszavonhatatlanul bűnbe esett vele a modern világ Rubik aleája mindenféle közegen áthatolt, tömeghagymázzá, pót vallássá, filozófiává, sőt kozmogóniává harapózott. „A fizikai részecskék elméletében a kvarkok modelljéül szolgál” — írja David Singmaster. Továbbá: „A kocka csoportja a világ legjelentősebb csoportelméleti programjának, a CAYDEY-nek alappéldája.” Marx György szerint a „rendben” lévő kocka „a maximális szimmetriájú vákuum, a légüres tér modellje”, sőt „legkisebb modellje a nagyvilágnak”.

Lapjainak forgatásakor negyvenhárom trillió különböző minta rajzolódhat ki rajta. Ebből a negyvenhárom trillióból mlndközönségesen csak egyetlenegy számít rend-állapotúnak; a magic cube talán az emberiség neurózisait, pszichopatológiáját célozza meg: legbensejében gumibotot lóbáló rend-őr ül, és könyörtelenül a rendkocka felé hajszol bennünket. Pedig hát nincsen olyan állapota a Rubik-kockának, amikor ne volna „rendben”; bármely konstellációját kinevezhetem pörgetéseim végcéljának, siralomvölgybeli forgattatásaim révének, egész forgandó egzisztenciám té- loszának: kényszerneurózisom azonban szüntelenül arra ösztökél, hogy azt az egy, egyetlenegy kitüntetett és rámparancsolt rendet (rekonstruáljam. Nem holmi önkényes (ha egyezményes is) szuper-rend illúzióját (te)kergetem? Rubik kombinatorikus buzerátorának ekként ismeretkritikad jelentése is van: dehogyis világmodell! (Világmodell egyedül Istennél lehetséges.) Rubik kockája a Teilhard de Chardin-i .önmagára boruló világ’ állítólagos modelljeinek ironikus parafrázisa, paródiája és metaforája; a Zauberwürfel legföljebb a világlátás modellje, a világ illúziójáé: mert a .káoszból’ létrehozható „rend” végül is az ember által a struktúrába eleve beletett és belelátott rend; a magam-kreálta labirintusból kijutva azt találom meg, ami már korábban is enyém volt, saját rend-képzetembe botiok (voltaképpen kockázatmentes) tekergéseim, tekergetéseim és tekerkettetéseim végeztével; íme, a tükör, melyből Rubik Ernő nyelvet ölt rám! (Rám fér.)

A kockaforgatás színes mágiájával elért állapotok részint visszafordíthatatlanok és jóvátehetetlenek, részint mégsem azok: Rubik luoiferi szerkentyűje csúfondárosan kesztyűt dob az egyirányú időnek: úgyszólván kifordítja (hiszen — hódolat Alice- nek! — tükör lépésékkel vissza lehet sétálni a kocka alaphelyzetéhez).

273