Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 3. szám - Száraz György: A tábornok XII. (életrajzi esszé)

ború elején nagy hírnevet szereztek... A mögöttes országrészekben nem tudott a lakosság úgy tűrni, mint a katonák a lövészárkokban, s ezt a bomlasztó elemek a belső rend megingatására használták fel. A parlamentben ismét heves harcok indultak, és Ferenc József halála után IV. Károly király átengedte a

kormányt az ellenzéki pártoknak

__A visszavonuló seregek háta mögött kitört

a forradalom, s a kormányt fölforgató elemek ragadták magukhoz. Az ország rohamosan siklott a lejtőn s a bolsevizmus martaléka lett. Az ellenség mélyen behatolt a hazába, s bekövetkezett az ország földarabolása... A békét diktáló hatalmak (entente) megfosztották trónjától a koronás királyt. IV. Károly kétszer is kísérletet tett annak visszaszerzésére, de végül is elfogták és feleségével, Zita királynéval és gyermekeivel együtt a messzi Madeira szigetére száműzték... A királyi hatalom súlyos gondjait kormányzói minőségben most vitéz nagybányai Horthy Miklós hordozza vállain.”

A tankönyv alkotmánynapi függelékéből megtudjuk, hogy „magyar állam alatt a Szent István koronája alá tartozó területet és népességet értjük”, s az állam feje a király, akinek „személye szent és sérthetetlen”. De „minthogy a királyi hatalom gyakorlása jelenleg Magyarországon szünetel, annak ellátását a nemzeti akarat ideiglenesen kormányzóra ruházta”, aki azonban „a törvényeket nem szentesíti, csak kihirdeti, nemességet nem adományozhat, a főkegyúri jogokkal nem élhet, a hadüzenet és békekötés jogát is csak a nemzet képviseletének előzetes hozzájárulásával gyakorolhatja”, de „személyét a törvények éppúgy védik, mint a királyét”, s a címe: „Főméltóságú Kormányzó Űr”.

A tankönyvből is kiderül: a nemzet első számú mártírja Tisza István. Sorra leplezik le emléktábláit, olajban festett arcképeit megyei és egyházkerületi dísz» közgyűléseken, városi törvényhatósági bizottságokban, egyleti székházakban. Október 31-én a Nemzeti Kaszinó következik: a márványtábla Kisfaludy-Strobl Zsigmond alkotása. De jut emlékmű az 1919-es antantmisszió vöröskeresztes tagjának, az amerikai Pedlow kapitánynak is; az olasz Romanelli ezredesre majd csak később kerül sor, egyelőre be kell érnie a kormányzó adományozta díszkarddal.

Az országban sorra alakulnak a különböző ligák, egyletek, szövetségek. Van már Délvidéki és Felvidéki Liga, van Védő Ligák Szövetkezete, van HADRÖÁ — ez a hadirokkantak, özvegyek és árvák szövetsége —, van Magyar Nemzeti Szövetség, Országos Többtermelési Liga, Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége, Katolikus Háziasszonyok Országos Szövetsége, és lesz majd Pro Hungária Női Világszövetség meg Országos Kanizsai Dorottya Bizottság a hősök jeltelen sírjainak ápolására. És lesz majd Magyar Férfiak Szentkorona Szövetsége meg Frontharcos Szövetség, s valamennyinek hármas vezérelve: nemzeti összetartás, nemzeti gondolat, nemzetvédelem. A Belváros forgalmas pontjain pedig ott állnak az egyleti és bizottsági hölgyek, kezükben persely, s jelvényt meg levelezőlapot kínálnak cserébe az adományért, dacos Hungária istenasszonnyal, láncokkal birkózó lajbis-gatyás magyar Herkulessel és Csaba királyfival a Hadak Űtján...

Márciusban Bethlen miniszterelnök meghirdeti a nagy nemzeti összefogást: „Jöjjön minden osztály, minden felekezet, szegény és gazdag, osztály- és valláskülönbség nélkül!” — kiáltja miskolci beszédében. A válasz: április elején bomba robban az Erzsébetvárosi Demokrata Kör vacsoráján, az áldozatok zsidó polgárok, kispolgárok. De a gyászbeszédet a felháborodott Apponyi Albert mondja a sírok fölött, s az idők változását jelzi az is, hogy Prónay Pál most már utcai botrányhőssé válki: összeverekedik egykori különítményesei255