Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 3. szám - Száraz György: A tábornok XII. (életrajzi esszé)
SZÁRAZ GYÖRGY A tábornok XII. A tizenegy éves Österreicher György, az óbudai m. Tár. állami főgimnázium első osztályos tanulója, pár nappal a trianoni szerződés aláírása után és két héttel az első Teleki-kormány hivatalbalépése előtt, 1920. június 30-án kapja meg évvégi bizonyítványát. A tantárgyak: vallástan, magyar és latin nyelv, föld- és természetrajz, mennyiségtan és rajzoló geometria, szépírás, torna, rajz, ének, összesen tizenegy ,— valamennyi jó, azaz kettes, az akkori második legjobb osztályzat. Dolgozatainak külalakja rendes, magaviseleté ugyancsak jó. Az akkori Budapestnek talán legfurcsább középiskolája ez az óbudai. 1902- ben alakult meg, ideiglenes épületben. 1905-ben a Tímár utcából átköltözött a Zsigmond térre, egy bérházba, a Három Huszárhoz címzett kisvendéglő közvetlen közeiébe. A tulajdonossal kötött bérleti szerződés eredetileg négy évre szólt; de túl sok a nehézség, jön a háború, Trianon, a válságos évek — s a tervezett igazi épület majd csak 1939-ben készül el. A csúnya bérház elől három emeletes, hátul csak egy, beleépítve a Szemlőhegy oldalába. Belül az emeleteken körbefutó „gang” — keskeny, vasrácsos függőfolyosó — alátámasztás nélkül, a hátsó lépcső évtizedeken át lezárva, balesetveszélyes, csak az imádság tartja. Az egész ház tele egérrel, svábbogárral. A sötét, alacsony tantermek —• igazából falbontással egymásba nyitott szűk lakószobák — csak az egykori mellékhelyiségek zeg-zugain át megközelíthetők. A természetrajzi előadóterem zsúfolva szekrényekkel, demonstrációs eszközökkel, padjaiban egy ülőhelyen két diák szorong, de ülnek köröskörül a szekrények párkányain is. A hajó- padlós tornaterem valamikor takarmányraktárként szolgált, fűteni-szellőztetni alig lehet, mosdóhelyisége nincs, az öltöző hideg, nyirkos jégverem. A kis bérházudvar játékra, szabadtéri gyakorlatokra alkalmatlan. „Talán az egyetlen iskola Közép-Európában” — írja még 1931-ben is a 8 Órai Üjság — „ahol a tanórák közötti tízperces szünetet sokszor a tantermek padjaiban töltik el a diákok, mert a folyosók nyitottak,, és a téli időben a tanárok joggal féltik a gyermekek egészségét.” A kerület előkelőbbjei valószínűleg inkább a „jobb” budai gimnáziumokba járatják a gyerekeiket; ez amolyan középrétegek számára való iskola, a felsőbb értelmiségből épp oly kevés diák van, mint a paraszti, munkás rétegekből. A tanulók legtöbbje köz- vagy magántisztviselő gyerek, de elég sokan jönnek kereskedő, kisiparos családokból is. Az 1934-es Értesítő így próbálja sürgetni a mind égetőbb építkezést: „... az új épületbe járó gyerekek révén éppen azt a középosztályt erősítené a kormány, mely a kerületben meglehetősen nagy szocialista, sőt kommunista terjeszkedésnek a legjobban ellenáll.” Télen nyitva tartják az egyik pincehelyiséget, ahol fűtés-világítás mellett tanulhatnak a szegény diákok, s rossz idő esetén a szentendrei HÉV és a pilisvörösvári MÁV vonalán bejáró vidékiek az éjszakát is eltölthetik. A tanári kar nem rosszabb, mint másutt. Itt tanít Szemere Samu, a ké245
