Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 3. szám - Ladányi Mihály: Paradicsomban, Hungária, Falvédő, Életművek. Kérdőív (versek)

Négyen egy’káplárral aniér gárdát tettünk,

Elhullott patkókból nem sokat szedhettünk,

Mindenütt nyakunkon fetrengett lovasa,

Huszárja, sassérja, nem nehéz vasasa.

Ekkor lölt a hideg legjobban éltemben,

mert alig ülhettem kénytelen nyergemben.

Már tsak azt gondoltam, lefordulok lórul, hogy elefelejtkezzem örökre táborról.

Két halál közt forgott nyomorult életem: ellenség, betegség szorította testem.

Ellenségnek is nem akartam magam

megfogni, vagy karddal nyalogassa nyakam.

Jobbnak tartottam hót még betegen élni,

Mert a meghalástól szokott ember félni.

Ne hagyjam el magam, pajtásaim bíztattak, körülöttem mindég sebesen forgódtak.

Tartott vagy két órát, míg e betegségem megfordult, előbbi a jó egészségem.

Az ellenség mégis tsak hajtott bennünket,

Szorította jobbról, balról seregünket.

Néha öszvö-öszvökaptunk egy keveset,

tettünk egymás között egynéhány sebeset.

A többi közt én is tsaknem kifaszolitam,

mivel jó lovam volt, mindenütt ott voltam.

Ketten körülfogtak, s jól megijesztettek, egész Svadnonyunkat el is széllyesztették.

Estve szedtük öszve imitt-ott magunkat, tsudáltuk mostani rossz állapotunkat.

Másnap is tsak úgy ment a nagy emberölés, iA melyben elhagyott engem hideglöles.

Egész Regimentünk Montova várában,

Vurmser maga is bészorult sántzában,

Ahol katonáink lovaik megették,

A nagy éhség miatt mind megemésztették.

Tsak egy Divisio maradott ide kint,

Amely sok számtalan szenvedett sok és nagy kínt.

Míg híres Aivintzy eljött segítségre,

Szedett-vedett néppel tanult ellenségre.

Rajta hajtott ugyan Magyar bátor szívvel,

Dolgozott igazán nyakra kézi ívvel,

De a Bonapárté sem feküdt hosszára,

Jól vigyázott mindég népére, magára.

Megerősétette mindenütt helyeit,

Megláthatni most is sántzait, jeleit.

Viszavert bennünket, s nem szabadíthattuk fel Olasz országot, Montovát ott hagytuk.

Egész Béts városig kellett reterálni, előtte idáig kelletlen sétálni.

Innét ismét vissza húzta-vonta magát,

Mert a Magyaroknak megérezte szagát,