Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 3. szám - Ladányi Mihály: Paradicsomban, Hungária, Falvédő, Életművek. Kérdőív (versek)

Úgy vezettek ide, rongyosan, szegényen, kenyerem kerestem felette keményen.

Elszántam, életem adtam Dámaságra,

Igazán jutottam mostan árvaságra,

Mert testem fekéllyel kömyül vagyon véve,

M- nyország kapuja be vagyon már téve.

Mikor e szót mondta, a könyvem kittsordult,

Sírva, ő szegényke, másfelé elfordult.

Mind akik ott voltunk, mind megszomorodtunk, Hogy segítsünk rajta, arról gondolkodtunk.

Ennyi, innya adtunk, pénzt raktunk rakásra, melyet fordítottunk a meggyógyíltásra.

Ugyanis nagyjából kitsint helyreállott,

Sírt mindítig szegény, mint az asszonyállat.

Azonban az idő nekünk is már kitölt,

Szegény Ceaília ekkor jobban szűkölt.

De minek előtte váltónk elérkezett,

Megköszönni, szükség, el nem felejtkezett.

Kiváltképpen nekem igen rimánkodott, keservesen síra, sokat fohászkodott,

Arra kért egyedül, az édes Anyjának

hírül hogy ne adjam, soha hazájának.

Ugyan a városiban kerestem egy helyet

mindjárt a szomszédomban, a mi házunk mellyett.

Négy hétre előre quartélyt megfizettem,

Ugyanannyi napra a kosztpénzt letettem.

Osztán felváltoztunk, hazafelé mentünk, a jó helyeinkre hamar elsétettünk.

Mihelyt hazaértem, az volt első gondom, a Leány anyjának e jó hírt megmondom.

Téntát, papírosat kértem a gazdától,

Levelet majd írok, s elküldöm szolgától.

Tsakugyan megírtam az édesanyjának, nem igen jód folyik dolga Leányának.

Hozzám egy kotsilban másnap elékezett, tőlem leánya felől végképp értekezett.

Midőn elbeszéltem neki állapotját,

Igazán megmondám mindenféle baját,

Sírva fakadt, s tsókkal illete ortzámat, amelyel Ibézárta a fetsegő számat.

Vele volt egy leány, szebb volt Diánánál,

Ékesebb termetű párisi Dámánál,

A kezemet fogván drága ajakéhoz

(értetvén, kis piros gyöngyvirág szájához,

Neki vissza adtam a költsünt kegyesen, utóbb megvallotta, vette ő kedvesen.

Azonban az anyjok kért, menjek el véle,

Haidelbenben nem volt, hogy menjen hát belé?

A kapitányhoz őtet igazéttám,

Szabadságot kérjen, arra bátorítáim.