Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 3. szám - Ladányi Mihály: Paradicsomban, Hungária, Falvédő, Életművek. Kérdőív (versek)

Ott ismét megfordult, egy katonát lelőtt, oltalmazta magát, tovább mint egy düUőt, Míg osztón hozzá ént egy öreg katona, kinek ott elvesze ő általa lova.

Mikor e katonát a lova megnyomta, a fnantia kezét megölésre vonta,

Egy golóbis főbe úgy megüti szegényt, hogy elfelejtené megölni a legényt. Elnyújtózva, mint egy igaz Marsnak fia, nem is találkozik több ilyen frantia.

Felhői tan ott feküdt, midőn Zsákmányozni akarta egy gyalog, őtet valogázmi,

Kirántja nagy kését, keresztül ütötte,

A belit szegénynek rútúl kidöntötte.

Ez nem volt még elég, puskáját kezében Vévé és megtölté fekve tsak izéiben, Agyonlőtt egy tisztet maga seregéből, ment nem tudta hová tzéloz erejéből. Azután egy káplár oda méné hozzá,

hogy majd jószágától, mindentől megfossza, Kardját jobb kezében még akkor is tartja,

Noha a halálnak előtte volt partja.

Oly mérgesen vágott a Káplár ellene, hogy két lépést hátra ugrani kellene,

Ahol osztón neki a puskát fordító így e derék vitézt örökre taszító.

Ennek vitézségét és vakmerőségét

kevés ember hallott, s látott erősségét. Megtértünk délután a föld váróinkhoz,

Zöld ágakból tsinált, furtsa gunyhóinkhoz. Kantárt lovainkról mind leszedegettük,

Magunkról a fegyvert nyugalomra tettük, Nyereség pénzünket olvastuk, danoltunk, Szerencsések voltunk, azért iddogáltunk. Egynéhány napokat e helyben töltöttünk, Nyereség pénzünkből jó formán költöttünk. Parantsolat jövő: messze marsíroznánk,

Egész Níderlandban felfelé utaznánk. Melász Generális megindula velünk, tizenkét ezeren, tehát nem is félünk. LUXENBURG váránál két nap a megállás,

Volt a mezzőn nekünk ez akkori szállás. Onnét tovább-tovább Belga ország felé Nyomultunk előre, Lük városa felé.

Itt ismét logeiben szállott minden népünk,

A hol keveset volt a jóbul mit ennünk.

Itt jutott eszembe a katonaságom,

A koplalás miatt volt szomorúságom.

Itt rántott káposzta hús nélkül is jó volt, Szerentsénkre mégis halleves elég volt.