Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 3. szám - Hegedüs István: Múlató könyvetske (verses önéletrajz a napóleoni háborúk korából)

Hágnál, mikor 'hasadt, piros deliséggel, már öszveütöttünk a sok ellenséggel.

Aliig egy-két puska elpertzenté magát,

Golőbits a fáknak szaggatta az ágát,

Mi is megmutattuk, az erdő sarkánál,

.tündöklő kardjaink, a nap 'világánál.

Fel is jött ám a nap, midőn a seregét láttuk irántiénak, a temérdekségét.

MELASZ Generális rajta! kiáltással

attakot fuvatott mindjárt trombitással.

Lárma esett köztünk, renddel rá rohantunk,

tsak azt vette észbe, hogy jó reggelt mondtunk.

Mert el voltunk dugva egy erdő szélibe, amelynek nagy bokrok voltak a végibe.

Észre nem vehetett, tsak mikor a nyakán voltunk, és szabdaltuk a kaputot hátán.

Megfordult sebesen, hátra nem is nézett, a jó lovaikon hamar elszerkézett.

De a gyalogsága elmaradt prédára, kik voltak lovasságnak fizető ára.

Háromszázan voltak, kik az adósságot vérekkel fizették, kívánt Szabadságot!

Negyvenötöt pedig elevenen fogtunk,

kiket a bokrok közt vissza jöttben nyomtunk.

A lovasság közül négyet avagy ötöt

sebben is vezettek, .tiszteket vagy kettőt.

Mi közülünk megholt tizennégy emberünk,

soha nem gondoltuk, hogy ma ennyit nyerünk.

A mi népünk száma nem volt több kétszáznál, azok pedig voltak többen hat-hétszáznál.

Én is kaptam ekkor egy gyalog frantziát, de meg nem vagdaltam Canis kutyafiát,

Melyért az öregek reám haragudtak, ellenem miatta igen dúltak-ifúltak.

Mért nem, úgymond, küldöd Plútó seregében, Zengedezne ottan, Jupiter Egében.

Hátra vezetésben láttam többieket,

Vizsgálják sorjában az ő zsebjeiket.

Kérdem a rabomtól, vagyon-e jószága, aranya, ezüstje, vagy talán órája?

Melyre tüstént kihúz egy zatskót zsebéből, egy szép aranyórát a bal kebeléből.

A Pénzből nekie három forintokat viszaitaszítottam, kilencz húszasokat.

Itt láttam egy vitéz frantia gyalogot, ki a másvilágra vitézül ballagott.

Derék ember is volt, nem láttam még .párját,

Oh mely szépen érte, s futotta a pályát!

Mert két huszárlónak fejét ketté vágta,

Mikor az utolsó árkát által hágta.