Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 2. szám - Vasy Géza: Az elbeszélő Szabó István (tanulmány)

Szerencsés generációhoz tartozom. Két történelmi korszakot éltem. El vagyok látva írói anyaggal, akár két hosszú életre is. S végeredményben oly boldogan szívódom vissza a régi világomhoz, ifjúkoromhoz.” (Űj Tükör). Győri János pedig így ír erről:

„Sóvárgott ő is a forrásvidék után; erős vágy szállta meg: otthon-nosztalgia. S ez a nosztalgia — hatalmasabban a könnyen elfoszló akaratnál — teremtőerő lett. Felremegő fényekből és színekből, makacsul kísértő otthoni ízekből, felpárázó jószágokból, örömök és szomorúságok emlékeiből újjáéledt az elveszett világ, tartósabban a törékeny valóságnál. És vonzóbban, gyönyörűbben. Mert az emlékezet nemcsak szelektál és megőriz: a gyakran észrevétlen és akaratlan formálással vagy alakítással is feladatát teljesíti. Még azzal is, hogy az emlékek rangját és helyét, érték- és fontosságrendjét megváltoztatja. Szabó Istvánnak, az évek múlásával, egyre többet jelentettek a gyermekkori emlékek. Bennük és általuk érintkezett az eleven földdel; belőlük sugárzott a megtartó melegség is. Így lett a kapcsolat egyre líraibb a gyermekkorral: az elhagyott szőlőhegy a novellákban sugaras-fényes távlatot kapott.” (Üj Írás, 1977/3.)

Az új elbeszélések hőse mindig a gyermek, a családjában élő. De mennyire más ez a család, mint a korábban ábrázolt! Az idegenségérzet helyét az otthonosságérzet foglalja el. Nincs ellenségeskedés ebben a családban, megjelenik a harmónia. A humor, a derű, a szelíd irónia (az is inkább önmagával szemben) a meghatározó. Csa- naki Jancsi most válik igazán önéletrajzivá, amikor egy teljes és normális világban jelenik meg. Nem ellenség már az édesanya, de szeretni, és betegsége miatt gyámolítani való ember (A másfelé bámuló Isten), aki ha szidja fiát, akkor is van igazság a szavában (Arizom Jack). Az édesapa pedig nemcsak csodálnivaló lény, de a legfőbb szövetségese is a növekvő gyermeknek, vele, általa ismerheti meg a világot. Stilizált persze ez az apakép is, az életrajzilag leghitelesebbet alighanem az Isten teremtményei őrzi, hiszen emlékezésében így festi le apját az író:

„Az igazi és szüntelen kérdezősködésre apám mellett szorultam rá. Nem gyermeki akadékoskodásból, hanem a kényszerűség miatt.

Apám kevés beszédű, majdnem rosszkedvűnek látszó férfi volt — vagy ezzel a „rosszkedvűséggel” őrizte volna magamagát? Mindenesetre korán felfedeztem, hogy más is lakik benne, nem riadtam meg kemény és sovány arcától, sem pedig irgalmatlannak tetsző, kék tekintetétől. Már iskolába iratásom előtt, ötévesen én vittem neki az ebédet, hol az egyik, hol a másik dűlőbe, ötven méterről is megéreztem, milyen kedvében van, sőt még messzebbről, mihelyt dolgos alakját megpillantottam a kukorica- vagy lóhereföldön. Boldogan igyekeztem hozzá.” (Mese nélküli világ- bah:.. II.).

A ciklus édesapa-figurája viszont hibátlanná eszményített, a gyermek által istenített ember. Kellett nyilván ez az eszményítés az írónak, a magyar irodalom pedig az egyik legemlékezetesebb édesapa-képpel lett gazdagabb. Jancsinak:

„Édesapja volt a fő bizodalma. Még csak akkora volt, mint egy nevendék fogolymadár, de azonnal megfordult a fűben, mihelyt az óriási bakancsok surrantották, ugratták szét körülötte a szöcskéket, bogarakat. Eldobált mindent, boldogan törtetett a nesz felé, hogy először megkerülje az apja lábaszárát, nagy varázskört írt a cejg- nadrág köré, aztán a hurkot szorosan összezárta.

Szembenéztek.

— Egy kicsit oda voltam— mondta az apa —, de most már készülhetünk.

Forró gyermekmancsát kézbe fogta, és ő mindjárt érezte: nem érheti semmi baj, semmi veszedelem. Ilyenkor a világ kétfelé, sokfelé bomolhatott, mégis egy volt.” (Iskola a magasban).

Korábban a szűk családi hármas létezett csak az írói világban, most ez is oldódik. Kitágul, természetessé válik a hegyközségi kapcsolatok rendszere. Űj a nagymama alakja (Arizona Jack, Apám kérőben, Mese nélküli világban I—II), a keresztapáé (Keresztapám pipája, A másfelé bámuló Isten). Szánrelépnek a szomszédok, ismerősök (Az a délelőtt, Iskola a magasban, A másfelé bámuló Isten), sőt még a kére- gető barátok is (Vesződség, békesség). Egyszer még a gyerekszerelem és féltékenység is téma lesz (Arizom Jack térdepel). A hegyközségi világnak ez a gazdasága, teljes174