Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Száraz György: A tábornok XI. (életrajzi esszé)
4L Miklóst; és van egy tanulmány a diákság gondjairól, szerzője Firtos József, akit igazából Rajk Lászlónak hívnak. Nehéz volna továblb követni a szétszéledő és mégis együtt maradó szegediek útját; a nevek itt is, ott is felbukkannak, más, ismerős és még ismeretlen nevekkel együtt: folyóiratok, újságok hasábjain. Megtaláljuk őket az 1937—39 között tömörült Márciusi Frontban, amelynek tizenkét pontjában benne van a „politikai nemzedék” egész programja, közte a nagybirtok felosztása, a monopoltőke korlátozása, a demokratikus szabadság- jogok követelése, a Duna-völgyi népek önrendelkezési joga. Ott vannak 1941. október 6-án a Batthyány-örökméosesnél, pár héttel később a Bolyai-kollégis- tákkal és ifjúmunkásokkal a Kossuth-mauzóleumnál és Táncsics sírjánál, amit pár évvel ezelőtt a Sarlósok koszorúztak. Hont Ferenc irodalmi esteket rendez a Pesti Vigadóban: Csokonai, Petőfi, Ady után József Attila következik; Orbán László Népszava-beli vitaindítójára Erdei Ferenc is válaszol; és Balogh Egdár, Veres Péter, Darvas József, az erdélyi proletáríró Nagy István mellett ő a Győrffy-kollegisták egyik szellemi vezetője. A Történelmi Emlékbziottságban Bajcsy-Zsilinszky és Szekífű Gyula mellett — akinek Pálffy annakidején a Du- navölgyi tanulmányt küldte — őket is megtaláljuk. Egyetlen szálat húztam meg, azt is éppen csak egy kicsit, s lám, mozdul az egész szövevény. De így volna ez akkor is, ha más szállal — Sárközi György „népies” Válaszával, a kommunista Vértes György szerkesztette népfrontos- antilfasiszta Gondolattal, az OIB, vagy mondjuk a debreceni orvostanhallgató Zöld Sándor kommunista diákcsoportjának történetével — próbálkoznék. És akkor is, ha a „negyedik nemzedék” — például a Bolyai- vagy Győrffy-kollegisták — felől húznám meg a szálat. Egy egész „politikai nemzedéknek” vagyunk adósai az összegezéssel. * 1945 júniuséiban a kolozsvári Móricz Zsigmond Kollégium diákjai levelet küldenek a Győrify-kollegistáfcnak: „ ... Tudunk nyílt színvallásotokról, munkátokról és harcotokról, melyet a legnehezebb időben is vállaltatok... Hallottuk, hogy most, a szabadság korszakában még nagyobb erővel és még fanati- Ikusafob hittel munkáljátok az elnyomottak és kisemmizettek felemelkedését: a népet évezredes jogaihoz, a földhöz segítitek... és visszaszerzitek a magyar nép becsületét, melyet a bűnös országvezetők szentségtelen kezeikkel bemocskoltak. Nemes küzdelmeitekhez Erdélyben új harcosok toborzódnak, s e harcosok mi vagyunk... Helyre kell hoznunk azt, amit apáink, őseink elrontottak, s ki kell alakítanunk az őszinte megbékélést a románság és önmagunk között. Erdély magyarsága, földrajzi és történelmi helyzeténél fogva, józan ítélettől és igaz lelkiismeretétől vezetve a híd szerepéiben jelölte meg legtfölségesefob emberi és népi hivatását. A hídéban, amely a románság leikétől a magyarság leikéig vezet, épp azokon az erdélyi lelkeken át, akiket a Habsburg-, a magyar és román imperializmus, sovinizmus és gyarmatosító politika... a legjobban taposott... E nagy erdélyi építőmunkában mi, fiatalok, az elsők között akarunk lenni, s miközben tudásunkat és erőnket a székely népballadák kőmíveseiként a népek új tornyának falai közé építjük, jobbunkat és szívünket a Győrfffy István Kollégium felé nyújtjuk.. A kicsit pátoszosra sikerült üzenetben nem nehéz felismerni a 30-as évek baloldali „politikai nemzedékének” hatását. De ugyanezt találjuk a népi kollégiumok eszmerendszerében: a Sarló, a Szegedi és Erdélyi Fiatalok gondolatvilágát, 144
