Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Bán Zsuzsa: Oké, főnök! (novella)
— Nincs sok időm — mondta a férfi kedvetlenül. — Hozom a szerszámokat, kint hagytam a kocsiban. Megcsinálom a melót, aztán megyek. Mire visszaért, a főnök felesége durcásan behúzódott a konyhába, az ajtót is becsukta. Dömötör nevetett magában és mialatt a megmunkálandó falszakasztól félrerendezte a bútorokat, azt gondolta, hogy vannak az életnek szép oldalai. Mialatt dolgozott, a gyöngyhalászt fütyülte és a napok óta némileg felbdydult lelkivilága egészen rendbejött. Azt is elhatározta egy támlátlan széken állva, amit az előszobából hozott, hogy a nősüléssel igen ráér még. Ha egyáltalán rászánja magát valamikor... Hogy végzett, eszébe jutott az asszony megint1. Benyitott hozzá a konyhába és azt mondta: — Készen van, már csak ki kell takarítani. Viszlát! Ami azt illeti, volt mit takarítani. Máshol meg is csinálta volna, de most úgy gondolta, nem árt ennek a csinibabának, ha ilyesmire is használja a fölösleges energiáit. Visszafelé megállt egy telefonfülkénél és felhívta a lányt. — Ráérsz ma este? És te? Biztosan tudod, hogy eljössz? — Semmi sem biztos, Jutka, azonkívül, hogy látni szeretnélek. A kocsit bevitte a garázsba, aztán bement a főnökhöz, jelenteni, hogy végzett a munkával. Az megnézte az óráját és azt mondta: — Hazamehet ám, Dömötör, mára nincs több fuvar — és megpróbált a szokottnál barátságosabb arcot vágni. — Oké, főnök! — biccentette meg a fejét Dömötör és megint az jutott az eszébe, hogy vannak az életnek szép oldalai! 125
