Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 2. szám - Szécsi Margit: Az alászálló tündöklete (Nagy László szmoljani emlékházának felavatására)
SZÉCSI MARGIT Az alászálló tündöklete A sólyom nem alázatos, de sólyom-társát megbecsüli. Nagy László hitte, hogy tisztelni csak a tisztát szabad. Hitte, hogy hajolni csak a sorstárs felé szabad, s hogy hajóim csak szívvel szabad. Hitte, hogy az alázat-nélküli, testvéri ember oly nemes, akár a kivont kard. Ismerve a bolgár nép történelmét, fölismerte sonsközösségünket. Látta, hogy szerelmünkben és költészetünkben mindig ott a halál. Ment kis nép vagyunk, s a megsemmisülés veszélye kísért. Tudta, hogy az édes anyanyelv megmaradása: nemzeti megmaradásunk föltétele. Ezért a költészet, önöknél és nálunk is: sors-kérdés. Ezt mindenki sejti: de nem-tudomásulvenni könnyebb, mert a tudás keserű, és keserű áldozatokra kötelez. Ezért szállott alá, jelképesen, Nagy László, a bartóki tiszta forráshoz: a népköltészethez. Oly korban, amikor ez még nem volt divat. Felhozta a paraszti ősök vérbő szerelmes énekeit, a ráolvasók doktori igéknél reménytkeltőbb varázsigéit. Felhozta a legszebb hiedelmet: hogy hajdut- módra, szabadcsapat-módra legyőzzük a szulejmáni igákat, s talán, nemzeti végzetünket is. Felhozta a ritmus dobogását, a dallam villám-kanyarulatait — az élő tömeg mozgásának legtisztább mozdulatát: az ősi láncot. S mindezt európai jogúvá avatta modem költészetében. Megjárta pedig a pokolbeli útat úgy, akár a magasra-csavart láng. És fényével megbélyegzi ma is a vegetáló lángocskák igénytelenségét. Az ügyesen haloványokat, akik elfelejtik és elfelejtetik az alászállás célját. Mert alászállni is csak ragyogva lehet. Ö az, akinek álma, már a jászol szalmáján is, óriás ábránd. Világkép: Párizstól az Ararátig: a népek költészetének szí várványbídja. S a híd az ő konkrét, naponta elégő erejéből nőtt csudálatosra. Az ünnep úgy érte el őt, akár a tövissel-megkoronázó rózsa. A bolgár nép, aki Nagy László házát oly áhítattal létesítette: megrendül majd, ha költészetét a maga teljességében megismeri. Megrendül, mert megrendít ően nagy a nagy költő áldozata korunkban, ahol a sok hamis próféta a világot csupán magának akarja megváltani. Itt, Bulgáriában, Szmoljanban, ahol az ősforrás tiszta: Nagy László háza az eleven ihlet forrása lehet. Ihlet: a népek költészetét testvériesítő munkára. Hogy közös sorsunkat világosabban lássuk. Hogy sólyom a sólyommal összetekinthessen a kegyetlenül véges időben. 103
