Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 12. szám - ILLYÉS GYULA 80 ÉVES - Markó Béla: A hó, a hó, az álomnak való, Voltál, aki voltál: senki, semmi, Hasonlóságok balladája (versek)
Voltál, aki voltál: senki, semmi Fejeden átsüt egy sugár s beég a papírvékony koponya hátulról néz rád valaki hátulról ér a váratlan leleplezés ahogy levetkőztetik rémült bátorságodat marad a test s te haladsz tovább a nyilalló álombéli tájon járkálsz a csuromvér lapályon s fuldokolsz szúrós levegőtől mert hozzád képest minden súlyt és fényt kap és nyüzsögve feléd tolakodnak a szétdagadó tárgyak löttyedt hasukkal rád másznak a felhők és forogsz hangodat vesztve vagy csapkodsz nőies sikollyal s ha ébredsz annyit tudsz csak: pusztuljon aki ezt tette velünk! így emlékszel az első rémületre hogy fel vagy cicomázva s körbeaggatva vakító ruhákkal s ha jönne már a fény vagy jönne már a lélek forró nyara te ide-oda ugrálnál készületlenül halálra riadt állatként akit eltompított a csillogó vas és a vér s körmeid lesiklanának a puha kéregről és kezed bután matatna a vasak s fegyverek között mert nem készültél arra amiben mindig hittél vagy talán mégis? mégis? ruhádon áttörne az álom? ruhádon áttörne a szégyen? ahogy álmodtad egyszer fenyítő iskoládban semmit sem tudtál tested céljáról s értelméről és olajjal feldörzsölt padlón hideg fényű teremben komikus pózban feküdtél-b illegtél felöltözve egy zöld nagykabátos kislányon marikán katikán éván és mégis gyönyört hozott az álom a furcsa-furcsa utánzás amely még ennyi semvolt csak képzelgés csupán és mégis áttört a valóság a mázon rút példázatokkal játszom s szeretnék hinni régi képzelgéseimben amikor odakint a szél járt és ragyogtak az oszlopok s vének csoszogtak a járdán mint a dörzspapíron „térdig lekopott a lábuk” és csak a véres csonk maradt nem tudom hogy felkészültünk-e már nem tudom mit ígér ez az állig felöltözött álom nincsen már annyi időnk mint akkor és körmünk talán lecsúszik az édeskés külvilágról és arcunkat elfordítjuk a felvillanó fénytől de így is többet ér a pusztító gyönyör de így is többet érhet amiről álmodni sem tudnánk.
