Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 12. szám - ILLYÉS GYULA 80 ÉVES - Tarján Tamás: "Testvérek": a Kegyenc és a Különc

múlt és a jövő — az időt elnyelő folytonosságban. Karlovitz, az árnyalak-tit- kosrendőr: az idő — a pillanat — időtlen szolgálója.

A Kegyenc építkezésében a gyors, ütésváltás-szerű párbeszéd a fő stiláris megoldás. A Különc ben a magánbeszéd: még a dialógok is mintha monologi- zálásba hajlanának.

Hely fogytán nem folytatom a vázlatos összevetést. így is kiderül: a két dráma szerkezetében, formájában, stílusában különbözve hasonlít egymásra. Az egész vállalkozás koncepciójával egybesímulóan.

7.

Szólni kellene a színpadi interpretációkról. Arról, hogy az első, a Madách Színház-i Kegyenc mily görcsösen ragaszkodott a római környezet korhű ábrázolásához — s mennyire elveti azt az 1982 őszi kaposvári premier. Arról, hogy a Különc veszprémi előadása tévesztéseivel együtt is izgalmasabb volt, mint a meglepetések nélkül elegáns Nemzeti Színház-i. Arról, hogy Teleki figurájában Latinovits Zoltán a maga legadekvátabb hős-alteregóinak egyikét találta meg.

Illyésnek szép, költői esszé-drámája a Testvérek. Abban Dózsa Györgyöt és Dózsa Gergelyt „egy tűz másutt-másutt felnyúló két lángjának” nevezi.

A Kegyenc és a Különc is „testvérek”. Egy tűz másutt-másutt kihunyó lángjai.