Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 12. szám - ILLYÉS GYULA 80 ÉVES - Almási Miklós: Drámai sorsfordulók

gunkramaradásaink, régi számkávetettségünk megismétlődésétől: „Most tél van és csönd és hó és halál’ / Megírom ezt a levelet még / Patbmoszból, testvéreim, mialatt / A ködből még kihallani / ’vak ügetését eltévedt lovasnak’ Illyés vitath&tátilanul azzal az igénnyel tekint 'vissza a történelembe, hogy mint mindkét irányba „legmesszebblátó magyar” adhassa a legjobb tanácsot jö­vőbe tartó népének. Összegezve, amit életművéből itt és most tárgyunk köré­ben egybemarkolni képesek voltunk, már csak tanítása kulcsszavát idézzük, örök útravalónkat: „a múlt, ahogy füst-vetve összeomlott, / úgy lökte őket, mint lőpor az ólmot: / előre!” (A reformáció genfi emlékműve előtt.) Tehát a kulcsszó: „előre!” ALMÁSI MIKLÓS Drámai sorsfordulók (KEGYENC, KÜLÖNC, MALOM A SÉDEN) Bevallom, — a cím és alatta zárójelben jelezett három Illyés-dráma az időbeli­filológiai rokonság ellenére önkényesen kerül ilyen kiemelésben egymás mellé. Számomra ezek a darabok a hatvanas évek irodalmi, színházi és történelmi gondolkozásmódját meghatározó alkotások, tehát áttételesen maguk is „sors­fordító” erővel bírtak. Ezek a művek segítettek átírni múltunk, közelmúltunk történelemszemléletének koordinátáit, de ezek a darabok (a tőlük elválasztha­tatlan eszmecserékkel együtt) indították el azt az újabb irodalmi fejlődést, aminek eredményeit a hetvenes években élvezhettük, különböző utakon, meg­oldásmódokban, azoknak az eredményeknek születésvidékét látom e művek­ben, melyeket ma szokás épp a hatvanas évekkel szembeállítani. Illyés jó né­hány felfedezése bújt meg ezekben a kemény veretű tragédiáiban, melyek kö­zül nem egynek mélyebb jelentőségét, reprezentatív vonását csak a későbbi tudatunkkal, majdnemcsak a nyolcvanas években ismertük fel. Ezekből a fel­fedezésekből a következőkben két fókuszpontot szeretnék kiemelni, megintcsak némi önkénnyel. Az egyik a drámai hős és az etikai konfliktus újszerű viszo­nya, a másik a drámai szerkesztésmód, az illyési dialógus-szerkesztésnek egy eleddig rejtve maradt — látszólag formai — mozzanata, ami mögött mélyebb, társadalomkritikai, történelemfilozófiai jelentések húzódnak meg. 1063

Next

/
Thumbnails
Contents