Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 11. szám - Varga Imre: Bábi Tibor: Keresek valakit

nére igenis hősi kor számba megy. Persze az ő számára, mert én akkor tanultam járni. Néztem arcát, néztem a füstölgő cigaretta mögött, s láttam rajta a félelmet, riadtságot.

Hacsak nem volt sürgős tennivalója valahol, megállította a szembejövő ismerőst, s invitálta tüstént kedves erőszakkal egy pohár narancsitalra. Súlyos cukorbeteg volt; kávéházak büdös illemhelyein fecskendezte be magának az inzulint. A hosszabb beszélgetések közben el-elszunnyadt. Bóbiskolt félrebiccent fejjel, majd váratlanul fölriadt, s első mozdulatával cigarettáért nyúlt. Rossz, figyelmetlen partner volt, nemigen érdekelte, ki ül vele szemben; bölcselkedett, beszélt végeérhetet- lenül, bele-belekortyolt kávéjába s füstölte egymás után a vacak cigarettákat. (Szája sarkában a cigarettáknak egy kis vályú keletkezett.) Nem értett a dohányárukhoz. Már pénze is volt, mégis a legócskább bulgár bűzrudacskákat vásárolta. Előfordult, hogy három-négy is égett egyszerre belőlük a hamutartó peremén. Szórakozott embernek tudtuk. Kabátja hajtókája lehamuzva, s elegáns öltönyén itt-ott bizonytalan eredetű foltok éktelenkedtek. Hol mustár csöppent a nadrágjára, hol narancslé vagy pedig egyszerűen nekiszorították az autóbusz olajos harmonikaajtajának. Odahaza ormótlan habverő üst nagyságú csikkesedény állt az ágya mellett, telisded nyáltól barnára ázott cigarettavégekkel. Az utcán általában, s különösen ha széket, ligeti padot érzett maga alatt, dőlt belőle a szó: beszédkényszeresen okoskodott anyagról, istenről, a hangok értelméről, a szimbólumok fölöttébb káros voltáról, Hegel és Lukács György balfogásairól, mikor mi akadt; s ritkásan még magáról, verseiről is. De nem az önfeltárás volt számára a legfontosabb. Amit életének folyásáról apránként elmondott, alig több egyszerű lexikoncikknél.

1925-ben született Bábon, innen költői neve. Nyolc testvére közül egyedül ő maradt meg magyarnak — testvérbátyja Alexander Poczkody néven szerepel a szlovák líratörténetben. Bábi Érsekújvárott érettségizett, majd egy ideig Budapesten élt alkalmi munkákból: fűtő, zsákoló és kifutófiú volt. S amiről az életrajzok nagy része nem szól: papi szemináriumba is járt, ahonnan rövid idő múlva megszökött. Később az Ifjúsági Vasútvonal lelkes építői között találja az idő (a „Kék hullám” kora), majd a pedagógiai és politikai főiskola hallgatója, tanáraival összekülönbözve félbeszakítja tanulmányait, vasgyári munkásnak áll, majd dramaturg, könyvterjesztő s különféle szerkesztőségek alkalmazottja (Szabad Földműves, Fáklya, Hét, Irodalmi Szemle, Üj Szó).

A hőskorban, az ötvenes évek elején vált ismertté. Amikor az irodalompolitika Harcos Illusztrátorokat kívánt. Bábi kinőtt a sematizmusból, ha ezen a személyi kultusz idejének egyszerűsítő, vágyakat valóságnak láttató szemléletét értjük, de mindvégig kötődött a sematizmushoz úgy, hogy nem teremtő költő, hanem ügyes kezű illusztrátor maradt. Kezdetben a napi politika közvetlen szolgálatában látta a művészet nevelő szerepét, a hasznos művek példái hajtották, később pedig az általános történelemfilozófiai gondolatok. S a „kollektivizmus” apályának idején, a hatvanas évek dereka után, Bábi letért a líra ösvényéről, s más jellegű írásokkal szándékozott „szolgálni”. Politikai pamflettekkel a konszolidáció elején, szociográfiával, útirajzokkal s egyéb közhasznúnak vélt írásokkal. Nem tudom, mire jutott utolsó tervével; a Szlovák Nemzeti Felkelésben részt vevő magyar partizánokról szándékozott könyvet kiadni. Ha elkészült belőle valami, mint a hagyaték többi részét, őrzi ezt is a család.

Kollektivizmus. Kassák — vagy közvetlen, helyi hagyományként: Földes Sándor munkásságát illeti az elődöknek, pioníroknak kijáró tisztelet. Ám Bábi „kollektivista” költeményeit nem mozgalom hívta életre, hanem a társ- és közösségkeresés embert próbáló ideje. Nélkülözik pl. az új gyermekség, a megváltás-kép, a lendület és az erő elemeit. Első köteteiben hagyományt folytató, régi formákat fölelevenítő „kollektivista”. S az idézőjel mindenképpen szükséges itt, mert Bábi még a látszatát is kerülte annak, hogy kötődne az avantgárdhoz, márpedig a kollektivizmus ennek egyik oldalhajtása volt v pálya első szakaszán balladákat ír Arany Jánostól tanult dallamokra, s az £tx ;s évek motívumaira: képet fest a kulákról, az elöregedő faluról vagy a történek . szétzilálta családokról. Kezdeti hite: egy kis1048