Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 11. szám - "Költészet és valóság" Barcsay Jenővel mozaikjairól beszélget Kabdebó Lóránt

numentális képeknek semmi közük nincs a mai korihoz, a mai kornak a kife­jezési eszköze, a mondanivalója egészen más. Ha bárki megnézi a mai korok­ban keletkezett mozaikokat — jelen esetiben, mondjuk, vállalom az én mo­zaikjaimat —, abból semmit nem talál, amit mondjuk a ravennai mozaikok­ban fedezhettünk föl, mások a kifejezési eszközök ma már, aztán ne felejtsük el azt se, hogy a térnek és a formának egészen más a szerepe, a jelentősége, mint a régi korokban. A tér és forma minden kornak egyik legfontosabb ki­fejezési eszköze volt. Csakhogy másképpen van szerepe ma a térnek és a for­mának, miint ezelőtt ezer évvel, vagy két vagy háromezer évvel, vagy ötezer évvel. Ebből a szempontból éppen az újpesti uszodának a két mozaikját em­líthetnénk, ahol épp az ilyen problémák kerültek elő. Igen. örülök annak a két mozaiknak, az szépen van rakva is, köszönet érte, de a világítás dolgában kifogásaim lehetnének. Jelen esetben egy nagy Vilá­gítótest lóg le a mennyezetről, körülbelül1 50—60 centire, és eltakarja a mo­zaikomnak a felső részét. Hát egy belsőépítésznek elsősorban kötelessége az, ha megbízást kap, beszéljen az építésszel, és (beszéljen a festővel, de az épí­tésszel sem tárgyalt, én azt se tudom, hogy ki az a belsőépítész, csak a nevét tudtam,, de már elfelejtettem. Sajnos azt a teret ezzel a belógó nagy otromba világítótesttel tönkretette. A másik pedig az, hogy vörös szőnyeggel takarták le a padozatot, és ez még nem volt elegendő ahhoz, hogy a mozaikomban kárt tegyenek, vörös fotelekkel vették körül a bejáratot is. És ez bizony tönkre­teszi a mozaiknak a vöröseit. Aztán tettek oda még különböző növényeket is, amelyek eltakarták a mozaikokat. Hogy még mindig ott vannak-e, nem tu­dom, de a vörös szőnyeg és a vörös fotelek, meg az a lelógó ronda világítótest ott van. Ezt el kellett mondjam, bogy ebiből Okuljanak. De a mozaikok szerencsére ott vannak. Mi váltotta ki ezeket a mozaiko­kat, milyen ötlet, milyen kifejezni váló? Hát kérlek szépen, nem kaptam én ötletet senkitől se, témát sem kaptam,, be­leegyeztek abba, hogy úgy, olyan tervet készítsek, amilyet én érzek ahhoz az épülethez, csak hát azért valami kapcsolata legyen az épület funkciójával, te­hát azzal, hogy fürdő. Szerintem bizonyos kapcsolatot tudtam teremteni. De én piktorával, anélkül!, hogy festői problémáim lennének, nem tudok foglal­kozni. Engem csak akkor érdekel a piktora, hogyha az emberen, az emberi problémákon kívül különböző festői problémáim iis vannak. Az Árpád fürdő mozaikjainál a festői problémáim mik voltak? A sík és a tér. Tehát a két dimenziónak és a három dimenziónak a lüktetéséből származó ritmusoknak a problémája. Vagyis a mélység, a sík, a mélység, utána megint a síkban való gondolkodás, és ennek a kísérői voltak a színek, mégpedig a hideg-meleg színek, a 'Világos és sötét foltok. Es ezeket összefogta a raijz, a kontúr. Erről ennyit tudók mondani. Ha valaki ránéz, én gondolom^ hogy ikiérzi azt, hogy itt egy olyan képről van szó, amelyik visszatükrözi az épület funkcióját, vagyis azt, hogy itt emberek élnek, emberek flürdenek, járnak, kelnek. Mindezt a leg­egyszerűbb eszközökkel próbáltam elérni’. Hát már megvan, csak éppen rakni kell, az anyag is megérkezett Munanófoól. 1036

Next

/
Thumbnails
Contents