Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 11. szám - Száraz György: A tábornok XX. (életrajzi esszé)

amelybe Magyarországot akarják belesodorni, még csak nem is a népek önrendelkezési jogáért, hanem egyenesen a népek leigázásáért fog folyni. Az angol imperializmus ... bűnös abban, hogy tiszta magyar területeket elcsatoltak Magyarországtól és idegen uralom alá szorították azokat. A magyar ipari és földmunkásságnak kötelessége tehát nemcsak az utódállamokban elnyomott magyarság önrendelkezési jogáért küzdeni, hanem azoknak a magyaroknak az önrendelkezési jogaiért is, akik a trianoni határok között élnek. Az önrendelkezésért való küzdelem módja harc a demokráciáért, harc a szocializmusért, harc az angolszász orientáció ellen, harc Magyarországnak mindennemű külföldi imperialista befolyástól való függetlenítéséért.”

Amit Stromfeld nem láthat előre 1927 nyarán: az, hogy a bethleni angol— olasz orientációt felváltja majd Gömbös és a német—olasz orientáció, hogy a „magyar megváltás” rothermerei „lehetősége” helyébe a hitleri kerül. A lényeg így is ugyanaz: hiszen ez az általa felvázolt szovjetellenes tömbpolitika egyengeti Hitler útját. Ha a nácizmus hatalomrajutása más, az 1927-ben elképzelhe- tőnél szörnyűbb irányt szab is az eseményeknek, bizonyos értelemben „csak” annyi változik, hogy a revízióval kecsegtetett politikusok parancsára az ágyútölteléknek szánt hadosztályok nem brit—olasz—francia szövetségben indulnak a „nagy keleti kereszteshadjáratba”. Stromfeld igazát szomorúan példázza egykori kedves beosztottjának, FleschJhaeker-Andorkának sorsa, aki a „klasszikus” bethleni vonal híveként szorul a pálya szélére, s meddő, „anglomán” német- ellenességtől jut el nagyon későn egykori parancsnokának igazságához: csak a néppel, csak a munkásosztály erejével lehet — lehetett volna! — elejét venni a készülő katasztrófának.

Keserves tréfája a történelemnek, hogy az 1946-os párizsi, békekonferencia asztalánál a szovjet megbízottakkal együtt ülnek és ítélkeznek a „csatlós Magyarország” fölött azoknak a hatalmaknak delegátusai, amelyek szovjetellenes „nagypolitikai koncepcióikkal” utat nyitottak a bethleni „orientációs kisnemzet' politikának” is.

Stromfeld így végzi könyvecskéjét: „Nemrégiben beszéltem egy volt katonatársammal, aki végigküzdötte a világháborút az első vonalban. Amikor beszélgetés közben az új világháborúról szólva fölhoztam, hogy a világ mind hangosabb attól a jelszótól, soha többé háborút!, kétkedve rázta a fejét és régi katonai rangomon szólítva ezt mondotta: Hát hisz ebben, ezredes úr? Ha azt hiszi, hogy nem lesz többé háború, akkor nem értette meg az elmúlt háború okait. Ez a barátom igazságtalan volt hozzám, mert én nem abban az értelemben használom a jelszót, hogy nem lesz többé háború, ezt nem állítom; én a jelszót abban az értelemben akarom használni, hogy: ne legyen többé háború!... A béke sem rózsapámás ágy a szegény ember számára, hanem csak rongyos vacak, amelyről lelóg a feje is és a lába is ... De a háború a mai haditechnika mellett biztos halált és nyomorúságot jelenít a résztvevőik és az otthon maradottak megsokszorozott százalékának.”

A kommunistává lett egykori ezredes írása után idézzük fel újra a még nem kommunista tüzérfőhadnagy tíz évvel későbbi Dunavölgy-tanulmányának egyetlen mondatát: „Ha legmesszebibmenően tekintetbe is vesszük és tiszteljük azokat az akadályokat, amelyeket a kényes külpolitikai helyzet egy öntudatos és határozott új magyar dunavölgyi szemlélet és törekvés hirdetése elé emel, ennek a szemléletnek és törekvésnek a magyarságon belüli kialakulásában azonban sem a pillanatnyi külpolitikai helyzet, sem a hivatalos külpolitika természetes megkötöttsége nem lehet akadály.”

1031