Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - Száraz György: A tábornok XX. (életrajzi esszé)
augusztusában foglalkozik a két frakció vitájával. A határozat helyteleníti mind az emigránsok tömeges hazaküldését, mind a szociáldemokratákkal való nyílt szembefordulást a szakszervezetekben. Ugyanakkor elfogadja a centralizált illegális párt kiépítésének gondolatát. Ennek megfelelően alakul ki a közvetlen munkafeladat: létrehozni egy olyan hazai központot, amely összefogja, irányítja és politikai akciókra mozgósítja az addig különálló — és csak a bécsi központhoz kapcsolódó — pártcsoportokat. Az első kísérlet kudarccal végződik: az 1921 decemberében hazaérkező három megbízottat a rendőrség már 1922 februárjában elfogja. De még ebben a hónapiban létrejön egy újabb központ, a vezetője Gerő Ernő; ők már eredményesebben dolgoznak: erősödnek a KMPés a KIMSZ, az ifjúmunkás szervezet csoportjai, megjelenik a Kommün, az első illegális kommunista pártlap. Stromfeldet decemberben meglátogatja a kommunista munkás, Csrepka János, akivel még a börtönben ismerkedett meg. Valószínűleg célja van a látogatásnak, és Stromfeld ezt tudja is. Van valamiféle kapcsolata az emigráns Károlyi Mihállyal, s talán akcióképtelennek ítéli az „októbrista” erőiket. De aligha lát sok lehetőséget a jobboldal vezette Szociáldemokrata Párt irányvonalában sem.’A „civil politikával” csak most ismerkedik, gondolkodása a katonáé, a közvetlen akció szempontjából mérlegel, rokonszenvesebb lehet számára a KMP „katonásabb” stratégiai célja: a rendszer megváltoztatása. Tény, hogy elfogadja a közeledést. 1922 januárjában Csrepka vacsorára hívja s ott találkozik az akkor még KIMSZ-szervező Gerővel, aki majd csak egy hónap múlva veszi át másodmagával a mozgalom központi irányítását. A beszélgetés — amennyire kihámozható a későbbi vallomásokból — valóban „katonás”: szó esik a rendszer megdöntésének lehetőségeiről, az ehhez szükséges fegyveres erőről, általában az erőviszonyokról. Alig hihető, hogy a hivatásos Stromfeld — amint Csrepka később vallja a rendőrségen — négy-ötezer emberrel vállalta volna a hatalom átvételét. De a kérdés — elfogadna-e vezető katonai beosztást Szovjet-Oroszország- ban? — ha kicsit fontoskodónak tetszik is, bizonyosan elhangzott, ahogy Stromfeld válaszában sincs miért kételkednünk: ő nem megy el innen, mert hiszi, hogy ennek az országnak még szüksége lesz rá, mint katonára. A dolognak nincs folytatása. Talán Stromfeldnek nem tetszik a 23 éves Gerő Ernő magabiztossága, vagy épp Gerőnek Stromfeld „ezredesi” tartása. Vagy ez is, az is, nem tudni... 1922 szeptembere: a kommunista mozgalom fekete hónapja. Több csoport bukik le, Gerőt is letartóztatják, szakadnak ismét az összekötő szálak, az illegális nyomda sem működik többé. Csrepka Bécsibe szökik, de visszatér 1923 februárjában. Letartóztatják, megkínozzák. Március 2-án már Stromfeldet hallgatják ki a kapitányságon: igen, ismeri Csrepkát a börtönből, eljött hozzá a szabadulása után, ő pedig egyszer viszonozta a látogatást... Másnap a hat hónapja letartóztatott Gerő Ernőt veszik elő a detektívek: emlékszik valami vacsorára, valakire azt mondták, hogy az Stromfeld Aurél, de ő nem tudott odafigyelni a beszélgetésre, túl sok bort ivott... Stromfeldet újra beidézik, faggatják, két nap után az összevert Csrepka a szemébe mondja: a rendszer megdöntéséről beszélgettek. Letartóztatás, fél évig tartó fogság. Darwint olvassa, Barbusse-t; naplójában rögzíti istenhitének elvesztését, az internacionalizmusról elmélkedik, amely „az egymástól fallal elválasztott nemzetek” közötti „megvénült visszaéléseket” megszüntetheti. Ludendorff Hadvezetés és politikája nyomán fura katonai logi1026
