Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 11. szám - Ján Stacho: Könny, Jegyzetek napfordulóban (versek) Varga Imre fordításai
JÁN STACHO Könny Ha gyökerénél kap lángra a rózsa, tér támad utána: te magad. Betöltőd, halott vagy, illatozol. S a harmatban fény leszel az idegen szemek előtt. Ne sírjatok. Az árnyékból kilépni. S ami marad a csurdé gyerekek ujjongása csupán. Hol lángol a rózsa? Az asztalon hiány: meztelen kés, bevérzett virágok. Jegyzetek napfordulóban Az otthon: arany kapun hét lakat. Gyermekkor: agyagból égetett vörös okarina, díszítik ásványi bőségben könnyek és dalok. A bíborszín alkonyaiban teát kortyolunk mintha vért, és Krisztus az éjszakai virrasztáshoz felölti köntösét. Aztán a nyugtalanító mérgek: magány, éjjeli szorongás, és mindenütt billegések és a mérlegek miséző térdhajlásai. A nyár fölött óralap és lángok, s nyugaton lüktető rezek. A templomkárpit meghasad. Véren s orgonákon túl: éjszaka, neurózis fagottja, éneke. 937
