Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 11. szám - Csabua Amiredzsibi: Data Tutashia (regényrészletek) Bíró Margit és Komlóssy András fordításai

CSABUA AMIREDZSIBI

Data Tutashia

(részletek)

NIKANDRÓ KILIA

Amikor beeseteledett, a hivatalomba bejött Szahnov ezredes. Az irodám két szobából állt, a szobák egymásból nyíltak. Bement a hátsó szobába, leült a karosszékembe és felszólított:

— Kilia, hozzátok fel Tutashiát! Jól készítsétek fel! Majd eljövök, amikor szükség lesz rá!

Nem kellett nagy ész és éleslátás ahhoz, hogy kitaláljam, milyen nagy bajba kerültem; ha rosszra fordul a dolog, az ezredes eltávozik: az ő Péterburgjá- ba, nekem viszont lenyúzzák a bőrömet azzal, hogy „minden a te bűnöd!”. Ha meg mégis jól sikerülne Szahnovnak a dolog, akkor talán nekem is odavetne ugyan egy morzsányit a dicsőségből meg a sikerből, de a javát sajátmagának tartaná meg, Musni Zarandia pedig hoppon maradna. Igaz, Musni nem vágyott hírnévre, de egy ilyen esetben mégis elégedetlen lett volna velem — nincs igazam? Mit tehettem volna, kis ember voltam, és amit Szahnov parancsolt, azt végre kellett hajtanom, nem igaz? Volt még egy másik dolog is: Data Tutashia akkor már régen lekésett arról, hogy gimnáziumba iratkozzon, és amikor az ezredes megparancsolta, hogy jól készítsük fel, nekem fogalmam sem volt arról, mire és hogyan kell felkészítenünk, amíg meg nem kérdeztem.

— Tizenöt botra!

— Mire, ezredes úr? — erre az ezredes olyan hahotában tört ki, hogy mind a négy fal rengeni kezdett belé.

Ostobaság volt ezt megkérdezni, de kicsúszott a számon, mit csináljak. Azért is csúszott ki a számon, mert ha Data Tutashiának egyszer valahogyan sikerülne kiszabadulnia a kezünk közül, Szahnovon talán nem tudna bosszút állni, de a fiúknak és nekem sohasem felejtené el a tizenöt botot.

Nem is vártam meg a választ, kimentem a szobából és elküldtem az embereket, hogy hozzák fel Tutashiát.

Tizenöt bot! Csakhogy én jól ismertem az embereimet és ezúttal sem tévedtem. Volt köztük egy Mangia nevű, hozzá fogható ostoba embert nem találsz még egyet a földön. Még az is tisztában volt azzal, hogy a Data Tutashiára mért minden botütésnek egy-egy halál lesz az ára.

Behozták Tutashiát. Csak áll és néz. Nem tudhatod, mit gondol és mire készül az átkozott.

— Fektessétek le! — parancsoltam meg az embereimnek.

öten voltak. Rávetették magukat Tutashiára. Mind az ötnek úgy osztott ki egy-egy rúgást, mintha csak cukorkát osztogatna. Az egyiknek ide, a másiknak oda, mire az embereim leálltak.

— Fektessétek le! — irtózatosan dühös voltam.

961