Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1982 / 10. szám - Péntek Imre: Poláris színház, kísérleti és népszínház egysége
irat és a színház között, amely közös vállalkozások során bizonyíthatja: szót tudunk érteni egymással a fiatal magyar dráma ügyében is. Létrehozhátnánk az Életünk bemutató színpadát, amelyen talán elsősorban a fiatal szerzők kapnának helyet. Ezzel kapcsolatban figyelembe vennénk a folyóirat javaslatait, és valamilyen körben megvitatnánk. Ezek után a színház vállalná, hogy következő évadjában műsorra tűzi az egy vagy két kiválasztott darabot — s a bemutató mindenképpen a „vita” magasabb szintre emelését jelentené... Az irodalom „önállóságát” erősen megkérdőjelezik a mai rendezők, rendezések. Valamilyen partitúrádnak tekintik a drámai szöveget, amely az előadás révén válik (színpadi) valósággá. Miként fogja fel az ön a színész önállóságát, s mennyire tiszteli egyéniségét a próbák közben, a munka folyamán? Számomra a színész önállóságát két faktor határozza meg: készen van-e önmagával arra nézvést, amit éppen akkor csinál? Ilyen értelemben egy Rómeótól önállóságot kérek, de egy Rómeó korú Lear királytól nem.. Tehát az a kérdés, ő maga tiszteli-e, ismeri-e tehetségéinek állapotát? A másik faktor: el van-e legalább annyira kötelezve a valóságnak, mint amennyire én? Ha a valóságba oltja önmegvalósítását, és ezt a kettőt együtt hozza be a színpadra, akkor önálló kell, hogy legyen, ha nem, akkor kötelességem — művészileg és emberileg — mindig korrigálni. A „Lenni vagy nem lenni” monológot nemcsak meghallgatni, elmondani is felelősség! Mindenkinek annyi önállósága ván a színházban, amennyire felelőssé tehető. Ebben a színházban — úgy tűnik — minden a nézőért történik. Az azonosulás élményének megteremtéséért... Pontosan. Ebben van a popularitás, a népszínház „titka”. A népszínház abban a pillanatban történik, amikor én vagyok Kárpáthy Zoltán vagy Teli Vilmos ... Különösen a gyerekeknek szánt „beavató színház” módszere érzékelteti azt, hogy a történet mindenkivel megtörténhet. Vagy ha nem, miért nem? A „beavató színház”, azt hiszem, elő van készítve a Reflex Színpad — Metro Béláék által elindított és vezetett színháznevelési kísérlettel. Igen széles körű aktivitást kezdeményeztek a fiatalok körében a színházi formanyelv megismerése érdekében... A „beavató színháznak” közönségteremtő, közönségnevelő funkciója van. Ne hangozzék nagyképűen: azon hiányosságok pótlásába is szolgál, amelyek az iskolai oktatás „fehér foltjai” nyomán keletkeznek. Zalaegerszegen a népesség 25%-a iskoláskorú. E mellett a tény mellett közönbösen elmenni nem lehet. Ha ezt mint potenciális közönséget nem tekintjük — jelenünk és jövőnk egyaránt megsínyli. A „beavató színház” egy elég komplex kísérlet. Elsősorban remekműveket játszunk közönségünknek, mert e remekművek kiállják az elemzés próbáját mlind esztétikailag, mlind történelmileg. Beavatás lesz ez olyan értelemben is, hogy a színházi műhelymunka részleteit hozzáférhetővé tesszük. Ezt legfőképpen úgy érjük el, hogy a rendező nem lép ki a produkcióiból a szokásos módon a mű elkészülte után, hanem annak minden előadáson részese, kommentátora marad. A produkció ilyen módon egyszerre hasonlít egy nyilvános próbához és egy — a közönséggel folytatott — aktív konzultációhoz. . Azoknak a műveknek, melyeket ebben a formában elő fogunk adni igen erős a story-világa és nagyon sarkítottak a konfliktusai. A gyerekek érdeklődéséhez közeledni másként aligha érdemes. Ezek végül is jól megcsinált előadások lesznek, el is lehetne „engedni” őket, hogy az első perctől az utolsóig lefussanak ... Ezt a folyamatosságot állítja meg, merevíti ki a rendező, „lefelé és fölfelé” vitázva egyszerre. „Mit tennél te ebben a szituációban”? — ez a mottója az egésznek. Az egerszegi helyzet abból a szempontból is speciális, hogy itt működött — s működik ma is •— éveken át az ország egyik legrangosabb amatőr együttese, a Reflex Színpad Merő Béla irányításával. Újabban „fél-profi” társulatuk szabályos repertoárnál jelentkezett a Móriczban. Hogyan alakul a két intézmény, társulat kapcsolata? Merő Béla ma már az Állandó Színház rendezője. A Reflex tagjai előtt nyílik-e hasonló perspektíva? Egyáltalán: mi lesz a „munkamegosztás” a két intézmény között? 959
