Életünk, 1982 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1982 / 1. szám - B. Juhász Erzsébet: A nosztalgikus családeszmény két irodalmi példája

bontását pedig rémhírnek tekinti. A realitásoktól teljesen elzárkózva őrzi családfői szerepét, amelyet azonban éppen a megváltozott gyakorlati feltételek veszélyeztetnek. Sőt mindezzel egész családja egzisztenciáját kockáztatja. Értelme az újat, a törvényszerű változást mint abszolút képtelenséget veti el, mert életét az évek hosz- szú során át a megszokás, a tabuvá vált emlékek, a megszemélyesült tárgyak tették egyre merevebbé. Mindannak a tradíciónak, hagyománynak a foglya lett, amelyet annak idején életének ideális feltételeként fogadott el. S bár gyermekeinek is továbbadta őket, ő már nem tudja megérezni a jövő lehetőségét, reakciója a merev és keserű értetlenség és cselekvésképtelenség lesz. Ez a múlt gyermekei életében válhat majd felnőtt életvitelük alapjává. Gimnazista fia, Csorna, már így látja a szülői házat és így vall érzelmeiről: „A szobák még tartják magukat, de kinn már feltartóztathatatlan a pusztulás. A falakról omlik a vakolat, a házból mindenütt lógnak a meztelen téglák. A konyhában és a fürdőben a lefolyók hörögnek, és estéről reggelre repedések keletkeznek a falban... Azért írom le mindezt, mert tavasszal lebontják a házat. Szomorúság nélkül tudatom veled, bár gyanítom, negyven év múlva is, ha azt mondom, otthon, erre a házra gondolok.”

Vathy kisregényének a mobilitásra való képtelenség a témája, ez határozza meg végzetszerűen a szülők sorsát. Bereményi regényében a mobilitás átmeneti zavaraira találhatunk számos adalékot. Például az egyik testvér, Irén sorsában is ez a zavar tükröződik. Felnőtt, kétszer elvált gyermekes asszony. Testvéréhez írt leveléből (amely érdekes szépirodalmi példa a szociálpszichológia számára) kiderül, hogy ő ugyan képes erre a mobilitásra, sőt számon tartja eszmék és célok formájában magán- és közéletének, családi és érzelmi kapcsolatainak lehetőségeit, helyesen és tudatosan meg is ragadja, illetve kiválasztja a kínálkozó alkalmakat (egyetemre jár, nyelvet tanul, első házasságának csődje után újra hinni próbál következő kapcsolatában), mégis minden próbálkozása kudarccal végződik, mert nem tud kitartani választott célja mellett. Így ez a mobilitás nem megalapozott, inkább személyes türelmetlenségéről és zavaráról árulkodik.

Vathy Zsuzsa kisregényében a polgári hagyományokra épülő magcsalád jövőjét a kamaszfiúnak, de még inkább az egyetemista lánynak, Annuskának az érzelmei mutatják meg. Az utóbbi esetében részben az, ahogyan szülei iránt érez, s ahogyan udvarlóját szeretni képes. Érzelmeiben elegyedik a régi, idilli érzéseket tápláló romantikus modell7 a mai párkapcsolatok szokásaival: „...ha el tudnám mondani menynyire szeretjük egymást. Három éve ismerem Gábort, és minden nap új szépségeket fedezek fel benne... nem vagyok rajongó természetű, iskolás koromban is inkább az eszemre, mint a szívemre hallgattam. De Gábor olyan jó! Annyival több, mint én! Sokszor attól félek, meg sem érdemiem.” Érzelmei gyöngédek tehát és türelemmel vár a házasságkötésre is, bár a fiú véleménye érzelmi kapcsolatukról — nem is titkoltan — sokkal reálisabb és mértéktartóbb. Valószínű része van ebben a romantikus érzelemfelfogásban a polgári családminta férj-feleség párkapcsolat hagyományának is, hiszen az otthoni szülőminta hatása nagyon erős mindkét gyermek, de főleg Annuska életében. Ugyanakkor idillikus érzelmi igényeihez már ő is nehezen, vagy mint a példa mutatja egyáltalán nem találja meg a hasonló igényű és felfogású partnert. így tehát kompromisszumot köt, bízik és vár.

Bereményi Géza Legendáriuma már az érzelmi viszonyok és szexuális kapcsolatok mai formáit idézi. Nem ritka a premaritális, az extramaritális kapcsolat, a válás pedig a családok életének természetes jelensége. Mindkét író utal tehát arra is, hogy átalakult a párkapcsolatok, a családi társaskapcsolatok számos feltétele, tartalmuk megváltozott s a partnerek egymással szemben támasztott igénye is módosult. Ugyanakkor, bár ezekkel az új lehetőségekkel mindkét regény szereplői élnek, mégis hiányolják és óhajtják az érzelmi kapcsolatoknak azt a fajta stabilitását, amely védettséget és biztonságot nyújt számukra.

Mindkét nosztalgikus családeszmény kifejezi a nagycsalád, illetve a rendezett, biztonságot adó családközösség jelentőségét. A megváltozott feltételek és életkörülmények következtében ezek a formák érvényüket vesztették régi, erdeti változataikban (Vathy Zsuzsa éppen ezt az érvényvesztést mutatja be), de nyilvánvaló, hogy

89