Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 11. szám - Holdosi József: Dac (regényrészlet)

Edit nekem elmondott? Biztosan, ezért is döntött úgy, hogy a szamár megoldás, akkor miért nem mondta el ezt is nekem? A gróf tudja-e a megoldást? Igen, hisz ő a hatalom hm... ez... hm, persze, akkor segíteni is tudna rajtuk, vagy épp azért nem segít, mert ő a hatalom, hol vagy, apám?

Kintről kiabálás, harsány röhögés hallattszott, kimentem. A szamarunkat, Ellát vezették körbe részeg parasztlegények az ámuló és nevető nép előtt. Bilit húztak a fejébe, a pofáját fehérre, a szeme környékét pirosra mázolták, a törzsére szoknyát húztak, a farkához seprűt kötöttek. Atki a kiteli a? vezette, kérdéseket tett fel neki:

— Mi a neved, szamár?

— Pali vagyok — válaszolt mögüle egy másik.

— Büszke vagy-e, Pali?

—- Iá — iá, uraknak hordom a vizet!

— Miért jöttél el akkor a parasztok báljára?

— Körbe akarom szarni a pajtát!

Apámmal szinte egyidőben ugrottam a körbe.

— Melyiktek tette ezt? — üvöltötte apám, s a két beszélő embernek ugrott. Még vagy hatan-heten jöttek nekünk.

— Gyertek csak büdös parasztok, megkóstolhatjátok az öklömet! —• Hiába volt minden, egyre többen lettek. Apámat eszméletlenre rugdosták, engem lefogtak, addig ütötték a gyomromat, míg vért köpve nem rogytam apám mellé.

Editet láttam feltűnni, két megtermett, nagypofájú paraszt ölelgette. Te is becsaptál, mindenki, ebben a szemét világban, még ez a kifestett pofájú szamár is, a rohadt szomorú tekintetével.

Annyi erőm volt csak, hogy apámat a szekérbe rakjam. Felültem a bakra, és elindultunk haza.

Görcsöl a gyomrom, végighányom az utat. Már nem az ütés, hanem Edit felemelt szoknyája, ahová ma ketten fognak nyúTkálni, a gróf minden asztalra kihozatott öt liter bora, apám könnyen csúffá tett büszkesége fájt. Életem első báljának lampionjain, színes krepp-papírjain, búzakalászból font függőin keresztülgázolt a szekér. Tudtam, hogy négy gyerek fut utánunk. Felveszik az Ella fejéről leesett bilit, a farkáról lehullott seprűt, a trágyát, a színes díszeket a bilibe söprik, aztán feldobják az égig, ahonnét visszahull a szamárra, a szekérre, apámra és rám. A mennyben ott van az öreg gróf a nagybőgőjével, és húzza, hogy hm, hm, hata, hata, hata ... lom.

941