Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 1. szám - Páskándi Géza: Mit ér a kecske, ha magyar? Egy népmonda feldolgozása - Paródiák II.

körmök! Végre itthon vannak! Ezerév után.

Második búvár: Csak hétszáz, koma, csak hétszáz. (Hirtelen.) De miféle körmök, szent isten, miféle körmök? (Kétségbeesés.)

Első búvár (kis csend után, reménytelenül): Lakkozott körmök.

Második búvár (siváran): Lakkozott kecskekörmök.

Első búvár: Ismét megelőztek. Minket mindig megelőznek.

Második búvár: Eddig csak a görögök, a latinok... De most már ez az átkozott lakkozó geng is! Hogy az isten verje meg! Most majd jöhetnek a kontinuitással. Első búvár: Mennyi impotencia, teremtőm. Jön, hogy elsüllyedjek. (Csobogás.) Második búvár: Merthogy nálunk ez így van. Ha van köröm, nincs reszelő. Kés, villa, olló. Ha meg van — nincs köröm. De hol lehet az olló? Mindig másnál van. (Gúnyos.) Mert nem gyermek kezébe való. (Cseppfolyós mórfondírozás.) Első búvár: (bíztató- fenyegető): Legközelebb nálunk lesz a reszelő ne félj. És lakk is. Eljön a mi időnk! Esküszöm!

(Kis szünet.)

Második búvár: És most? Mit tegyünk? Maradjunk még elsüllyedve vagy menjünk be a Neptun bárba?

Első búvár: Maradunk. És várunk. (Várnak.)

Második búvár: Várunk. Mire?

Első búvár: Hülye. Azt hiszed, nem gondoltam mindenre? Megvárjuk, míg leáztatja a lakkot a körömről a víz.

Második búvár: És akkor?

Első búvár: És akkor (diadalmas) a mi pemzlinkkel, a mi lakkunkkal végre mi is lakkozhatunk. Mi! Mi! ha nem mi — a vízipedikűrösök. Nem az átkos szárazföldiek! (Vízfüggöny.)

FEKETE GYULA

Belvárosi kecskeköröm

Már a címben feltett kérdés is elárulja a fából vaskarikát. Az én időmben, jobbágykoromban még másképp tettük fel a kérdést a pozsonyi Diétán. De mi maradt a Diétából? A kímélő ételek előírásai, haloványszínű betegkosztja a szociális szellemiségnek. Ki keveri az iszapot a kecskekörmök táján és körül? Lehet-e aszfalton, szobanövények közt termeszteni kecskekörmöt, amikor az kizárólag szikes talajon és szilaj kapioabetyárok tövében nőhet, akár kétméteresre is. Válhatnak-e valaha is igazi ölebbé, degenerált, alkoholista, kábítószeres ku- tyusokká a puli-élethez szokott kecskekörmök? Ma már azt se tudják a kecske- körömről, hogy magvaVáló-e vagy pedig redéegyomnú és kérődző-fajta-e? Hajlamosak a szarva közt megtalálni a tőgyit, holott már az olyan szociológusok

83