Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 10. szám - VITA - Szekrényessy Júlia: Czakó Gábor drámái
SZEKRÉNYESSY JÚLIA Czakó Gábor drámái ......az első irodalmi próbálkozásaim úgy huszonegy-két éves koromban — néhány verset leszámítva — színdarabok voltak. A kötetben szereplő Disznójáték-ot is akkoriban írtam: ha jól emlékszem, 63-ban vagy 64-ben. Első színdarabom Károli Gáspár modorában készült, egy lányról szólt, aki olyannyira megnemesedett (erkölcsileg), hogy nem lehetett megölni. Két egyetemi színpad is betanulta, a darab összesen hét betiltást ért meg, máig nem tudom, miért. Mindent egybevetve nem bánom, gyönge dobás volt.” A vallomásrészlet az 1978-as Fiatalok rivaldája című kötetből való. Azért idéztük, mert rendkívül karakterisztikusnak érezzük: e sorok igen sokat elárulnak drámai, színházi állapotainkról, személyesen az íróról, illetve a tényezők sajátos viszonyáról. Amikor Czakó Gábor felfedeztetik mint színműíró már termékeny, tekintélyes novellista és regényíró. Ekkor már több prózai kötet áll mögötte. A Disznójáték dunaújvárosi bemutatója jeles színházi esemény. A kritikai fogadtatás elismerő. A darab exkluzív kultúrális élmény. Ritkán játsszák, sokáig van műsoron. Másfél év alatt körülbelül ötvenszer megy, bejárja a fél országot, egy-egy városban általában egy alkalommal adják elő. Az 1977-es dunaújvárosi premiert követi 1978-ban a Gang Thália Színházbeli bemutatója. A tragikomédia nem vált ki különösebb kritikai izgalmat. A jóindulatúan dicsérgető kórusba egy-egy disszonáns hang vegyül, az egyik feldühödött bíráló nem érti, hogy kerülhetett a mű fővárosi hivatásos társulat színpadára, hogy jutott át a színházi ízlésrostán. E kirívó véleménytől eltekintve a kritikusok általában nagy szerettei és megértéssel fogadták a pesti életképet, egy gangos bérház életének valósághű, századeleji hangulatokat árasztó bemutatását. A félembereknek ez a különös rezervátuma drámaírói hajlamokat sejtet. A mű látszólagos cselekménytelensége jól kidolgozott lélektani fordulatokat takar. A dramaturgiai felépítés szabályos, nem formabontó, nem ügyetlenkedő, a mű szép és szabályos színpadi dolgozat. Azóta nem volt premierje Czakó Gábornak. Voltaképpen ez a kettő sem számít valóságos nagyszínházi, egész estét betöltő bemutatónak. Czakó inkább a színházkapuban toporgó írók közé tartozik, mint a beérkezettek közé. Furcsa ellentmondása irodalmi köztudatunknak, hogy ennek ellenére a még várakozó listán szereplő szerzőt sokkal természetesebb gesztussal fogadja be a drámaírók közé, mint több bemutatón is túljutott pályatársait. Kínálkozó ellenpélda Sárospataky István, aki eddig öt drámával mutatkozott be a színpadon, írói státusa mégsem oly megalapozott, mint színpadot alig tapasztalt kortársaié. A közgondolkodásban észlelhető megkülönböztetés természetesen nem a tehetség vagy a teljesítmény függvénye. Hanem inkább abból fakad, hogy nálunk a drámaírás nem tekintődik önálló hivatásnak, hanem legfeljebb átmeneti állapotnak, izgalmas mellékfoglalkozásnak, romantikusan fogalmazva, viharos, sebesülési veszélyekkel járó szerelmi kalandnak, nem pedig összkomfortos kényelmet és unalmat adó házasságnak. E kategória oly laza, hogy mindenkit posszibilis drámaírónak tekinthetünk, aki némi prózaírói tekintélyre szert tett, kivéve azokat, akik eleve és makacsul csakis a színházi műfajban óhajtanak dolgozni. Eredeti foglalkozású drámaírónk alig van, a színházhoz az irodalmon, keresztül vezet az út. Pontosabban, ha valaki színpadra akar jutni, okosan teszi, ha előbb más műfajokban szerez magának nevet, hogy majd csak ezután váljék drá- maíró-tanonccá, dramaturgiai átképzőssé. Egy érdekes novella, egy sikeres regény 890 VITA
