Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 10. szám - Nevelő idő (Vajda Lajos naplójából összeállította Kunszabó Ferenc)
A tegnap estét az unokák körében töltöttük. Liviké tmár örül az ajándéknak, Gabika még csak annak, hogy foglalkoznak vele. Holnap megyünk a 'harmadikhoz, Andriskához ... Légy békés és derűs, Karácsony, mert ez az év nem volt az. Kapkodás jellemezte az ország, a járás, a téesz vezetését. A korábbi években túlbecsültük lehetőségeinket, s most megleptek az árrobbanások. Lesz-e erőnk, önbizalmunk megfontoltan újrakezdeni? Rendezni kell a sorokat, újragondolni a feladatokat. Gyermekeink jövőjéről van szó! „Ember küzdj és bízva bízzál!” 1977. január 1: Adj bizalmat! Teremts rendet a vezetésben. Igazítsd ki a munkatempót. Taníts meg bennünket a takarékosságra. A fellegekben járókat (hozd le a földre; emeld föl a csüggedőket. A nagyoknak hozz bölcsességet, több hazafiságot, a népnek megfontolást, munkaakaratot... Bízok? ... Január tizenhatodikén elszórtam a műtrágyát: 80 kg káli 'és 50 kg péti. Februárban, ahogy a fagy engedi, 10 db Jubileumot ültetők. Február 26: 65 q szervestrágya. A múlt héten volt a zárszámadás. A hangulat nem mondható lelkesnek: éppen csak azt tudtuk fizetni, amit tavaly megígértünk — hanem, a forint inflálódását már nem tudtuk figyelembe venni (mondják is a tagok), elég volt kivédeni a jövedelemmövekmény adót 'és az ipari árak emelkedését. A márciusi vezetőségi ülésen kipakoltam: Áprilisban kilenc millió hitel visz- szafizetése esedékes, és mi vásárolni akarunk. Vállaltam a károgó varjú szerepét, de hiába, előbb-,utóbb meg kellett vonni a gátat. Március 27: Ilyen meleg tavaszelő már 100 éve nem volt. Csütörtökön 28 fokig mert fel a hőmérő. A barack és cseresznye virágban áll, a szőlőn májusi hajtások! Március 30: Hóvihar, mínusz öt fok. A fák, a szőlő leforrázva: zörög a virág a mandulán. Átlagosan 20 cm a fehér takaró, néhol hófúvás. A lucerna vágásra készen állt — most olyan, mint az elnyaklott csirke. Április 15: Állandóan szél, hideg, hó, eső. Reggelente mínusz. Semmit nem lehet vetni. Nagy baj elé nézünk, ráadásul most az „állaim bácsira” alig számíthatunk, mert az is szegény, mint a templom egere. Június 5: Hetek óta óriási aszály. Májusban összesen 5 mm eső. A végletek tavasza. Június 19: A határban szinte semmi sem zöld. A kukorica levele zörög — mintha késsel hasítanák a szívemet. Június 23-án Weöres Sándor és Károlyi Aimy itt! Hisznek, bíznak. Szerintük nem lesz baj a kisebbségi sorsban élő magyarsággal, ha mi okosan politizálunk. Barátság az együttélő népek között: számunkra ez a kivezető út. Reményt nyújtottak — szavaikat tovább adom. Augusztus 14: Senki nem emlékszik ilyenre, a szájhagyomány seim: pontosan négy hónapja, április 24^én esett utoljára! S ma, végre — persze viharral, jéggel. A termések gyengék. S hogy nem rosszabbak, azt a fejlett agrotechnikának, a jó gépeknek köszönhetjük. Szeptember 4: Ezen a tavaszon és nyáron összesen 210 főt vittünk kirándulásra, országjárásra. Hadd táguljon a szemhatár! 1978. Újév: Mit tartogatsz? A kommunális beruházás egyre kevesebb, a mezőgazdasági dolgozók reáljövedelme egyre csökken. Ha így megy, ki fog itt 2000Jben tehenet fejni? S ki fog szép nagy, új városainkban zöldséget termelni? ... Rossz a hangulatom: a zárszámadást előkészítő megbeszélésről jövök. Visszahozták a Szent Koronát, visszaadták jogos tulajdonosának! „Akinek múltja van, jövője is van annak.” Könnyeket csalt a két vén, oly sokmindent 852
