Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 10. szám - M. Kiss Sándor: "...hivatást számított ki magának történelmi helyzetéből" (interjú Balogh Edgárral II.)
vasolták a román és a szovjet kormánynak, a magyaroknak, mint fasisztáknak a kitelepítését. Tehát ez is egy megítélési formája a kisebbségi létnek. A másik, amelyet társaimmal együtt én is mindig vallottam, az a kisebbségi lét egy másik posszibiliitását jelöli meg, és ez: érdekeltség az igazi népi demokráciában. Ez a román vagy szláv demokratikus törekvésekkel való érdeklkiegyenlítődést, s az együttélésiben való jogegyenlőséget jelzi. A föltett kérdésedre tehát az a válaszom; igenis hiszem azt, hogy a kisebbségi létben, a nemzetiségi létben, a nemzetiségi együttélésiben, a más nemzetekkel való együttélésiben születnek olyan diszpozíciók is, amelyek kiiszélesíthetők, kivirágoztathatók és amelyek a nemzetiségi élet demokratizálódását és a más népekkel való együttélés harmonizálását, sőt a nemzetek közötti híd-szerepet is előrevetítve meghatározzák. Térjünk vissza ismét a történelemhez. Amikor Balogh Edgár Romániába kerül, akkor a magyarországi progresszió viszonylag erős, s együttáll az a bizonyos népi szekértábor is. Persze viták vannak. Folyik a vita a magyar progreszió különböző szárnyai között s van vita a honi, illetve az erdélyi progresszió között is. Hogyan látták Erdélyből a honi progresszió helyzetét, irányultságát, koncepcióját? Talán legyen áttekintésünk időhatára 1945. Akkor ez két kérdés. Egyrészt Észak-Brdély Magyarországhoz kerülését is bele kell venni... Igen. Vagyis a második bécsi döntés előtti és utáni helyzetről is szó lenne. Kérlek. Szakaszoljunk. Tehát először a visszakerülés előtti helyzetről beszéljünk. Volt — ezt már említettem — egy magyar polgári liberális közélet is Erdélyben, amelyet mondjuk legjobban a Ligeti Ernő lapja, a Független Újság jellemez — s részben az Erdélyi Helikon — baliszárnyon ott van a Korunk szimpatizáns tábora a Brassói Lapok. Nos, ez a liberális polgári haladó tábor az ún. magyarországi urbánus polgárságban találja meg a maga pandanját és a maga szövetségesét. Egy másik irányzat — a Hitel fiatalsága a jobbszárnyon, az Erdélyi Fiatalok a középen és a Fiatal Realisták a balszárnyon — inkább a népiek felé tájékozódik. Veres Péter cikkei például nemcsak a Korunkban jelentek meg, hanem a Hitel-ben, az Erdélyi Fiatal okában is. Tehát az a bizonyos népi kontra urbánus, urbánus kontra népi viszolygás Erdélyben egészen más formában, párhuzamos formában jelentkezik. Ott nincs ütközés a két tábor között, megférnek egymással. Ezt kell egyszer leszögezni. A Karunk pedig össze is hozza a maga hasábjain Bálint Györgyöt és Déry Tibort, éppúgy mint Veres Pétert vagy üdvözlő írásokban és reoenzálásökban Erdei Ferencet vagy Darvas Józsefet, pláne azután, hogy leküzdötte már a maga dogmatikus túlkapásait, amely a 30-as éveik elején, tehát még az én odaérkeZésem előtt jellemezte az állapotokat. Ez az első szakasz. Együtt élünk és lélegzőnk a magyarországi progresszív irányzatokkal, átvesszük írásaikat és értesítjük őket dolgainkról. Ki lehetne nyomozni, hogy az urbánus táborban hol és miként, a népi táborban hol és miként jelentkezik bizonyos erdélyi anyag és fordítva. A második bécsi döntés után nagyon furcsa folyamat alakult ki. Az észak- erdélyiek általábap, tehát a jobbszárnytól a balszárnyiig — úri osztály, föld- birtokos réteg, Magyar Párt, egyházi vezetőktől egészen a munkásbalig — ütköznék a magyarországi közfelfogással. Ez sincs eléggé földolgozva. Az, hogy a baloldal, a Kelet Népe, Móricz Zsigmond hogyan szólal meg, és Bözödi György 827
