Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 10. szám - Száraz György: A tábornok VII. (életrajzi esszé)
ban, dajkák, pesztonkák, fräuleinek oltalmában cseperedő matrózgallérosok; húgy- és paprikáskrumpli szagú proliházak poloskás szoba-konyháiban növekedő cájgruhások; földes padlójú, petró-világította parasztszobákban született kis- csizmások és osztott, közös-konyhás béresházak szalmadikóiról hamar istállók vackára költöző hóttig-mezít lábasok ... Milyen volt, milyen lehetett Pálffy György özönvíz előtti, „matrózgalléros” gyermekkora ? Lapozzunk végig egy furcsa „forrásmunkát”, Fajrugó bácsi mindentudó képeskönyvét, amelyből a század első évtizedének apróságai ismerkedtek a világgal : és kibontakozik előttünk ez a távoli világ — a gyermek szemszögéből. Mindjárt az első oldalakon a technika csodái: bicikli és automobil, falon lógó telefonkészülék, hangtölcsérrel és a fülre szorítandó kis kerek kagylóval. Ott a háromlábú fotómasina a fejre borítható lepellel, meg a hengeres fonográf. És persze az erdők-mezők fölött lebegő kosaras léggömb, hisz az emberek még nemigen hisznek a motoros gépek jövőjében ... Itt a papa órája, dupla aranylánccal, meg a gyűrűs szivarjai, barna dobozukon a felírással: BRITANNICA. És itt vannak nagyapó pipái: hosszú egyenes szárú csibuk, kurta kis makrapipaTrézkupakos nagy tajtékpipa, hajlított szárral. Itt meg a mama holmija: földig érő szoknya, strucctollas kalap, karmantyú, csontlegyező, gyöngyfejű hajtű, rubinköves bross, báli diadém ... Buksza, a kiszóródott krajcárokon pofaszakállas férfifej, a király, akiről verset is tanított az óvónéni: „A legelső magyar ember a király, Érte minden honifi karja készen áll...” Itt meg a kellemetlen holmik: porcelán mosdótál a hozzá való vizeskancsóval, fogkefe és kékfedelű fogporos doboz; meg a szörnyűséges zöld üveg, amiből a csukamájolajat kell inni, hogy „sok vérünk legyen ...” Kakukkos ingaóra, Singer-varrógép, hímzőráma. Pápaszemek: cvikker, monokli, nyeles lorgnon, kihúzható hosszú távcső, amilyen a tengerészeknek van ... Rámásasizma, csizmahúzó deszkával, gombos cipő; sportsapka, ilyet hordanak a biciklisták, cilinder, tiroli kalap, prémes süveg tollal és forgódísszel, ez van a gráfok és hercegek fején, amikor a királyhoz mennek. Itt meg rézmozsár, gyúródeszka; itt a sokfiókos fűszertartó, a tekerős kávé- daráló, vajfcöpülő, serpenyős mérleg, drótfonattal védett szódásüveg és a suvik- szos doboz cipőpucoláshoz. Itt a süvegcukor, kék papírján a „Surányi Czükor- gyár” címeres-koronás emblémájával, meg a pléh teásdoboz, pagodával és lógó bajszú, copfos kínai teherhordóval. Itt a kés-villa, amivel annyi baj van az ebédnél, meg az olló, ami „nem gyerek kezébe való .. Itt a négyszarvú fateknő, és a súlykolófa, a mángorló és a szenes vasaló, amiből pattogó szikrák röpködnek, ha a „lány” meglóbálja a gangon. Itt a szenespitli, a bronz gyertya tartó, kop- pantóval. Itt a krampusz, aszalt szilvából, ezt hozza a Mikulás bácsi, ez meg a karácsonyfa az ajándékokkal... És itt a család, éppen ebédel. Apu, kiskabátiban, a kemény állógallér alatt megcsomózott szalvétával. Ez meg Anyu, feltűzött konttyal, a fehér csipkezsa- bós, puffos ujjú ruhájában; az asztalvégen öcsi, partedlivel, magas ozsonnaszé- ken, az ülőke aljáról lefelejtette a bilit a rajzoló bácsi. És itt a „nagyfiú” is, szalvétával a nyaka körül, látszik az elől-csokros matrózblúz kékszegélyes gallérja. Itt meg fehérsapkás szakács a sparhelt mellett, felgyűrt blúzos konyhalány a mosogató fadézsánál; ez meg a szobalány, fityulával, fodros kötényben: éppen a teát szervírozza. Ilyen persze csak az első emeleti Surányiéknak van, de ott madmazell is van, akivel a gyerekeknek franciául kell beszélni, mert az 817
