Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1871 / 8-9. szám - 75 ÉVE SZÜLETETT BALOGH EDGÁR - M. Kiss Sándor: "... hivatást számított ki magának történelmi helyzetéből" (interjú Balogh Edgárral)

szemben konkrétabban foglaltunk volna állást, bogy a munkásosztály szerepe még nem volt elég világos előttiünk. Ezek voltak azok a kritikus pontok, ahol tényleg föl kellett erősödnünk, s a kritika hasznunkra vált. Minél jobban tisztítottuk magunkat, minél inkább elfogadtuk a párt ideológiáját, annál nagyobbak lettek velünk szemben eme absztrakt és tulajdonképpen a bekövetkező népfrontos korszakról lemaradó ultrák sunyításai.

És a magyarországi kommunistákkal milyen volt a viszony?

Nem volt direkt kapcsolatunk, és azt hiszem azért nem, mert a magyarországi kommunistákat többé-kevésbé megdöbbentette az, hogy feltűnik egy magyar népi-nemzeti csoport, amely kommunistának vallja magát és bírál. Mi tudniillik bíráltuk a Kassák munkásságát is, de bíráltuk a ll00%-ot is — s ez benne van az emlékiratomban is — azért, mert foglalkoznak a polinéziai vagy afrikai népek folklórjával, de fogalmuk sincs a magyar folklórról, amit mi jelképértékűnek tartottunk mindig. Nem akartuk vissza a faekét, a folklór nálunk a nemzetibe való felszívódás, az új szocialista tömegkultúra kezdetét jelentette. Nagyon fontos leszögezni: abban különböztünk mindennemű narodnyicizmustól, hogy mi nem akartuk rögzíteni a paraszti világot, 'hanem a paraszti kultúrának bizonyos közösségi értékeit egy szocialista tömegkultúra számára akartuk, mint nemzeti jelképrendszert áthozni. Ez abszolút különbség, ezt a mai napig is fönntartom.

Helyes-e akkor az a föltételezés, hogy a csehszlovákiai magyar kommunisták e csoportja a nemzetközi munkásmozgalomhoz közvetett módon, a csehszlovák kommunistákon keresztül talált utat?

Igen. Nem volt közvetlen összeköttetésünk a magyar kommunistákkal, annál is inkább, mert — ezt utólag állapítom meg a mai olvasmányaim alapján — a magyar kommunista pártnak volt egy belső dogmatikus előítélete a népfront politikával szemben. Ök közvetlen célként annak idején a második magyar proletárdiktatúrát tűzték ki. Ezzel szemben a csehszlovákiai, de még inkább a romániai kommunisták a demokratikus forradalom jelszavával léptek föl, a demokratikus tennivalókat helyezték előtérbe.

Ezek szerint ez a csehszlovákiai magyar kommunista csoport végül is önálló életet élt? Moszkvához sem volt közvetlen kapcsolata?

Hát itt megint ellentmondásos a helyzet. Megjelent például a „Sarló és Kaia- pács”-ban egy plattform tervezet, ahol Kassák Lajost szociál-fasisztának, Ady Endrét, Balázs Bélát kispolgári ideológusnak bélyegzik meg. József Attiláról ne is beszéljünk. Mi ezt Fábryval szövetkezve kidobtuk az „Üt”-ból. Az ő szélesebb körű európai műveltsége találkozott a mi népi-nemzeti magatartásunkkal s ez állított szembe bennünket az előbb említett utópisztikus merevségű dogima- tizmussal. Vagy megtörtént az, hogy Moszkvából — levelezésbe álltunk Moszkvával — cikket kaptunk Gergely Sándortól vagy másoktól. Erről is írtam. Ezzel szemben Balázs Béla meglátogatott bennünket, tehát általa egy jobb, élőbb kapcsolatunk volt az akkori berlini-weimari Németország kommunistáival, majd a német katasztrófa után, a hitlerizmus előretörése után a moszkvaiakkal is. De ez már egy olyan határeset, amikor kezd kialakulni a Népfront.

Földolgozatlan azt hiszem a csehszlovák kommunista párt történetében e2 az átmenet. Ránk talán az volt a legjellemzőbb, hogy közvetlen forradalmi, nép- forradalmi lelkesedés élt bennünk. Ez abból következett, hogy a szlovákiai la786