Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1871 / 8-9. szám - 75 ÉVE SZÜLETETT BALOGH EDGÁR - M. Kiss Sándor: "... hivatást számított ki magának történelmi helyzetéből" (interjú Balogh Edgárral)

mondjam a zsidóban, de nemcsak a zsidóban, a kereskedőben, a polgáriban, ha a keresztény is volt, akkor is alsóbbrendű! láttak. Ugyanakkor a humánum alapján álló jóindulat, jóakarat, a jovialitás is megvolt. Édesanyámnak voltak zsidó tanítványai és emlékszem, hogy minden zsidó-húsvétikor nagy csomar- gokban hozták a pászkát, az ajándékot, mert kedves, szeretett! tanítványai voltak édesanyámnak. S például szinte kötelességem volt szombatonként lemenni a zsidó szomszédokhoz felgyújtani a villanyt, kinyitni a csapot, meg ehhez hasonlókat, amit a vallásos zsidók szombaton nem tehetnek. Tehát igaz az, hogy a zsidóságot általában lenézték, de nem származásról, fajiságról volt szó. Lenéztek minden olyan foglalkozású embert legyen az zsidó vagy nem zsidó, aki az úri kasztvilágból nézve alsóbbrendű foglalkozásúnak minősült munkát végzett. Lenézték a kereskedőt, s mondanom sem kell, a parasztot, de azért nem voltak antiszemiták vagy parasztellenesek. Lenézték a polgárt, de nem voltak polgár ellenesek stb. Ezért én nem innen gyökereztetmém az antiszemitizmust, mert pontosan ennek az úri rétegnek a liberalizmusa mutatkozik meg abban, hogy amikor a zsidóságot később üldözték, akkor az embersége és humánuma a zsidók mellé állította még ezt a réteget is.

Tehát a 40-es évek tragédiája nem. az egyesek által feltételezett, társadalmi jellemzőként felfogott fajelmélet-fajellenesség következménye volt?

Nem hiszem. De még az előbbi témára visszatérve; édesanyámnak volt egy gyönyörű kis könyvtára. Külön apámnak, külön anyámnak, külön nagyapámnak, ez utóbbiról már beszéltem. Az édesanyám könyvtárát én sokat bolygattam, nagyon szép kötésű kiadások voltak.' Kiss József verseit is ott találtam meg az édesanyám könyvtárában. Ö körülbelül Reviczkyig, Komjáthyig, a Kiss Józsefig ért el az érdeklődésében, Adyig már nem. Édesanyám szeretett otthon szavalni, szavalt nekünk gyerekeknek hazafias verseket, de Kiss József verseket is előadott: a balladákat. Érzelmesen adta elő, szép búgó hangján. Szó sem volt tehát arról, hogy kialakult volna valami zsidókat megkülönböztető felfogás teszem azt a tanári vagy katonatiszti körökben. Nem hiszem, hogy a napi érintkezésben valaha is éreztették a zsidókkal, hogy ők mások. Mindig egy abszolút kedves, korrekt és udvarias viszony volt. Tagadhatatlan, s ezt megismételném, megvolt persze az úriosztály tudaton alapuló fönntartás nemcsak a zsidókkal, de másokkal szemben is, s ebből az úri tudatból vert ki bennünket a trianoni tragédia. 1919-ben történetesen ugyanazon a napon jött haza apám azzal, hogy kitették a hadtestparancsnokságról s anyám, hogy kitették a felsőbb lányiskolából, mert az iskolát megszüntették. Más élet kezdődött. A lerongyolódás, amikor zálogházba vándorol az ezüstholmi stb. Nekem hosszú éveken keresztül mindig mat- rózrufoát kellett viselnem. Ennek a matrózruhának történelmi titka van. Osztrák—magyar hagyaték. A békeszerződés értelmében Ausztriának megtiltották a matrózruha gyártást. Bécsiből a meglévő készletet átcsempészték Csehszlovákiába és feleáron, tehát viszonylag olcsón bocsájtották áruba, ami hozzáférhetővé tette számunkra is a jóminőségű ruhát. így lett nekem mindig matrózruhám és matróz sapkám, amit már egy időn túl röstelltem és nem szerettem. Különben a volt tiszteknek és az elbocsájtott magyar tisztségviselőknek a gyerekei többek között erről a matrózruháról voltak az utcán távolról is felismerhetők.

Hogy élte meg Edgár bácsi 1918-at, 1919-et és Trianont?

Elmondom. Gyerekkori emlék, habár akkor már nem voltam egészen gyerek. 1906-ban születtem, tehát tizenkettedik-tizenharmadik évemet éltem. Az elején,

777