Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1871 / 8-9. szám - 75 ÉVE SZÜLETETT BALOGH EDGÁR - M. Kiss Sándor: "... hivatást számított ki magának történelmi helyzetéből" (interjú Balogh Edgárral)
M. KISS SÁNDOR „... hivatást számított ki magának történelmi helyzetéből.” INTERJÚ BALOGH EDGÁRRAL* Balogh Edgár ia Monarchiában született, s tizenhét éves volt, amikor IV. Károly megszűnt uralkodni. Nyújtott-e ez az első évtized olyan érzelmiértelmi élményt, amely maradandó útraválónak bizonyult? Azzal kezdem, jellegzetesen vegyes nemzetiségű értelmiségi családból származom, ahol ’édesanyám nyelve és felfogása után lettem magyar. Édesapám erdélyi evangélikus szász ember volt, katonatiszt. Az ő anyanyelviét sohasem értettem, mer: szászul nem tanultam meg beszélni, s így csak az irodalmi német nyelven tudtunk egymással érintkezni. Magyarul pedig csak keveset tudott apám. Édesanyánk magyar—német—francia szakos tanárnő volt, maga is ápolta az irodalmi németet, a magyart gyönyörűen beszélte, (franciául nem sokat tudott. Ö maga Pozsonyban született és szintén vegyes nemzetiségű családból származott. Édesapja Zuna Móric osztrák dragonyos kapitány, édesanyja Balogh Róza a Zichyek fegyverkovácsának volt a lánya. Anyanyelve, anyja után magyar volt, méghozzá ízes, szép beszéd. Nagyanyámat még ismertem, s amikor a sajtóiban írni kezdtem az ő nevét vettem föl. Anyám irodalom szakos tanárnőnek készülvén, a magyar klasszikusok nyelvén nevelkedett fel Budapesten a Veres Pálné féle tanárképző iskolában, s erős magyar tudatát is itt szerezte. Én tőle ízes, szép és klasszikus zengezetű, mondhatnám Arany János-i anyanyelvet örököltem, s emellett a németet is megkaptam tőle ugyan, de sajnos a „der-die-das”- szal sohasem lettem egészen tisztában. A kardos asszony, a kardot viselő, tulajdonképpen az édesanyám volt a családban. Jellemző például, hogy mi gyerekek — hárman voltunk: két fiú és egy lány — egy reverzális alapjián mind katolikusok lettünk anyám után s így édesapáim vallása nem öröklődött. A családban — anyám tanárnő, apám katonatiszt; most még az Osztrák—Magyar Monarchiára emlékezem — nyugodtan mondhatom, fennkölt, liberális humánum uralkodott. Ez például abban is megnyilvánult, hogy kioktattak: viselkedjünk tisztelettel a házban lakó zsidó lakótársak iránt, tartsuk tiszteletben a szlovák vagy horvát cselédlánynak a rokonait, akik a faluból idelátogatnak, de anyám azt is kikötötte, hogy nem lehetek a Mariánum egyesület tagja, mert azok túlzásba viszik a vallást, ő pedig inkább amellett volt, hogy mivel minden vallás szép és minden vallás egyenlő, ezért már édesapánkat se sértsük meg azzal, hogy eltúlozzuk a katolicizmusunkat. Anyám a pozsonyi magyar felsőbb leányiskolának volt a tanárnője, ennek az igazgatója pedig Arató Frigyes a szafoadkőművespáholynak volt a nagymestere, nagyformátumú ember, jelentek is meg könyvei a szabadkőművességről. Nők nem lehettek szabadkőművesek, de emlékszem, anyám úgy beszélt erről az Arató Frigyesről és szervezetéről, mint olyan ideális emberekről, akikhez majd, * Születésének 75. évfordulóján tisztelettel és nagyrabecsüléssel köszöntjük a nagy magyar írót, publicistát, a Duna-völgyi népek baráti együttműködésének hirdetőjét és az egyetemes magyar kultúra szolgálatában fáradhatatlan közéleti embert, — az ÉLETÜNK szerkesztői. 773
