Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1871 / 8-9. szám - BULGÁRIA NEMZETI ÜNNEPÉRE - Iván Canev: Vízesés (vers, Utassy József fordítása) - Assen Razcvetnikov: Üzenet, Mi (versek, Rózsa Endre műfordításai)
IVAN CANEV Vízesés Minden cseppedben Nap ragyog és reszket. Víz, legfényesebb példa, vezesd te a sorsot! Hisz porrá válván végképp megérezted a szétesést, a fájdalmat s a szabadságot. ASSEN RAZCVETNIKOV Üzenet Arany könnyet rí a kora kukorica. Anyám, ők elmennek, sosem térnek vissza. Nagy-távolban, ahol a homály alászáll, valahány döndülő csapda — mind rájuk vár. Szavadra nem hajló deli két magzatod: két dús arany kéve, földre roggyan amott. Sötét nap jön sorra sötét éjszakákra — lesed őket, anyám, virrasztód hiába. Kongó, süket éjiben — rájuk akárhogy vársz — föl-föl ijedsz majd még: nyikorog a tornác, földönfutó zápor nedves ajkaival, a sustorgó eresz mennyi titkot kávall! Arany könnyet rí a kora kukorica. Öleld őket, anyám; sosem térnek vissza. Utassy József fordítása 770
