Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1871 / 8-9. szám - Fitz Péter: Gecser Lujza (Egy velem textiles)

jára utal, a textil értelmezés megváltozásának következménye. Az elmúlt évtized alatt az alkotókban meglévő, noha nem tudatos „iparművészi kisebbségi érzés” görcse — matériájuk, a textil nem alkalmas általános érvényű művészeti alkotások létrehozására — ekkorra végleg feloldódott. Korábban a textil helye — bármilyen szabad értelmezéssel volt dolgunk —, az iparművészeten belül volt kijelölhető. Az évtized múltán ez a kategorizálás értelmét, pontosabban jelentőségét vesztette el. Helyette az önálló kifejezési forma, a „textil művészet” jelenik meg, mely éppúgy alkalmas emberi gondolatok művészi közlésére, megjelenítésére, mint anyagi besorolásától függetlenül bármely más modern művészi eszköz, a filmművészettől a szobrászatig. Ezeket a következtetéseket figyelembe véve kapott jelentőséget egy olyan kiállítási felhívás, hogy a résztvevők a textilre vonatkozó ideáikat az anyag jelenléte nélkül fogalmazzák meg.

Ez a kiállítás inspirálta Gecsert a „textil nélküli textil” tér megvalósítására. Az 1979-es velemi kísérletének közvetlen folytatásai még az év decemberében a budaörsi Jókai Művelődési Házban, már sokkal érthetőbb, megközelíthetőbb megfogalmazásban került bemutatásra. Ezüst spray-vel lefújt üvegtáblák, tükrök és celofán sávok felhasználásával kialakított szűk, átlátszó-áttetsző-átláthatatlan térrendszerre végtelenített film fénypászmáit vetítették. A film alig kivehetően (inkább csak világítási effektusként), egy korábbi (velemi) térélményt jelenített meg. „A változó, mozgó fényviszonyok olyan folyamatos térátrendeződéseket eredményeztek, melyben a nézők akaratlanul is alkotórészei lettek az új térrendszernek.

751