Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1871 / 8-9. szám - Száraz György: A tábornok VI. (életrajzi esszé)

kük, hanem pusztán újnak találják, és minden újra ibeidegzett szemük biztosítja őket sajátmaguk és művészi ízlésük modernségéről... akiknek a zene csak jazzt jelent, szépérzékük csak a ruhára vagy az emberi testre terjed ki; akiknek az irodalom Viicki Baiumot 'és Földi Mihályt jelent, a tudomány Freudot 'és szexu- álpsziahológiát, mert a tudomány keserű ostyájában ott van az édes por, amely túltengő érzékiségüket új utakon csiklandozza 'és elégíti ki; akik a modem ember napfény-, levegő- és természetiimádatát is megfertőzik hordozható gramofonjaikkal ... A múzeumok régiségtárában ... hiába keresed őket, de szobáikat megtöltik az új művészi irányok képeivel és modem majolika szobrokkal, amiket nem értenek, de nem is érthetnek, mert műveltségük, ízlésük alaptalan, gyökértelen, szépérzékük erősen üzleti természetű; a tradíciókhoz való ragaszkodást lenézik, mert sajátmaguknak nincs; a múlt iránt 'érzéketlenek és közömbösek, mert az övék többnyire homályos és piszkos; kárpótlásul a jelent élik ki minden erejükkel, de olyan kezdetleges stílusban, amin meglátszik, hogy most cseppentek be, és a jövő embereinek tartják magukat; büszkék az intellektusukra, mert mélyébb, ősibb értékeik nincsenek; az üzletben kicsiszolódott és a felfelé törtetekben generációkon át kiélesedett eszük és szimatjuk feljogosítja őket, hogy a ’szellemet’ kiáltsák ki istenükké, a szellemet, amelyet ők prostituálnak; ezeknek a Terézkörúti Színpad jelenti a színművészetet, a dressz a sportot, a hálókocsi és egy jómevű, lehetőleg mondain szálló az utazást, és csak azért mennek évente egyszer az Operába, mert ez is egy pont a programjukban ...”

S még egy mondat — majd meglátjuk, miért — különösen érdekes: „Büszkék arra, hogy demokraták, és a bankár és kereskedősegéd, orvos és utazó ügynök egy klubban, egy estélyen egymás mellett áll és külsőleg is egyforma; pedig demokráciájuk csak az egyformaságon alapszik, mert a bankár, orvos és kéreskedőseged tényleg egyformák, csak az egyiknek több esze, ügyessége és szerencséje tanultait a kis mesterségét, mely őt előbbre állítja; belül lényegében egyformák ők ...”

Meghökkentő ?

Mielőtt tovább olvasnánk a levelet, érdemes jobban megvizsgálni az eddigieket.

Először is szögezzük le: amit olvastunk, az nagyjából pontos jellemzése egy rétegnek, egy életformának. Igen, egy rétegnek, de nem egy „fajnak”. Pálffy pedig itt még eléggé nyilvánvalóan „faji tulajdonságokra” gondol, egy bizonyos általánosító közvélekedés alapján. Megtaláljuk nála is a kor antiszemitizmusának jellemző sztereotípiáit. A „homályos és piszkos múlt” emlegetése mögött nem nehéz meglátni Bartha Miklós századeleji könyvét — Kazárföldön —, amelyben szembeállítja a ,,művelt, értékes honi zsidóságot” a „galíciai kazár gettók söpredékével”, faji érveket kovácsolva a szociális elmaradottság tényei- ből. S ott a „túltengő érzékiség” is — tipikus alkotóeleme minden faji előítéletnek, irányult volt bár az ókeresztény egyházközségek vagy amerikai néger rabszolgaivadékok ellen —, amelyre később, a nád Streicher nyomán a nyilas sajtó is oly szívesen alapozott később.

Hogy mennyire sztereotípiáról van szó, lássunk egy példát a szélsőjobboldali Üj Magyarság dimü napilap 1940. július 14—i számából: „A zsidóság sáslka módjára ellepi legszebb kirándulóhelyeinket ... E fantasztikus turistaöltözetű népség valósággal megfertőzi a természetet... És a nőik! Ezek a kifestett személyek már nem tudják, hogy mit vessenek le magukról, hogyan rakják a lábaikat a sport ürügye alatt, hogy faji erotikájuknak mentői nagyobb mértékben áldozzanak ... Bele kell nyugodnom abba, hogy keresztény fővárosunk sé735