Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1871 / 8-9. szám - Száraz György: A tábornok VI. (életrajzi esszé)

gyász ruhát hord a német megszállás kezdetiétől — hamis iratokat szerez a rászorulóknak ...

De legnagyobb hatással az idézett Pálffy-unokára van az átmelegedő rokoni kapcsolat. Almikor — még kamaszként — megtudja a „családi titkot”, Pálffy György egy-egy látogatása után elnézegeti a nagyapja éjjeliszekrénye fölött függő egyenruhás képet: „Szerettem volna felfedezni, mi hasonlóság lehet Nagyapa szemében Béla és Gyurka között. De bevallom, az uniformison kívül semmit sem találtaim.” Majd így folytatja: „Gyuri biztos irányítása nemcsak könyvtáramat, hanem az irodalom, művészet és politika terén való tájékozódásomat is megalapozta. Jellemző erre, hogy már nyolcadikos piarista diák koromban előfizetője lettem a Magyar Csillag mellett a Magyar Nemzetnek, majd rögtön az érettségi után a Népszavának ... A kapcsolat más h ányú kibővülését Gyuri baráti körének összejövetelein való részvétel jelentette, s ezek már holmi illegális kommunista szemináriumokhoz hasonlítottak ... Ö pedig nyilvánvalóan a készülő politikus és a leendő apa képességeit próbálgatta nevelésemben és irányításomban, s egy baráti beszélgetésiben, mintegy két éves kapcsolatunk mérlegét megvonva, közösen állapítottuk meg: jócskán sikerült kinőnöm a családi légköriből.-..”

Azt hiszem, csak úgy lehet teljes ez a fejezet, ha idézem — rövidítve bár — — az unoka leírását Pálílfy Zisigímond haláláról:

A 85 éves, szélütött öregember fekszik a cserepes növényekkel zsúfolt szobában, viaskodva a kezdődő tüdőgyulladással: a család nőtagjai nyüzsögnek az ágya körül, kitalálni igyekezvén a kívánságait. — Inni kér, valamit kéne adni, mindig szerette a borlevest, azt adjunk ... — de valójában nemigen értik a hebegő beszédet, főként nem az amúgy is nagyothalló feleség: — Nem értem mit mond. Te érted? — És ekkor hangzik el a döbbenetes vallomás, egy haldokló tiszta tudatának utolsó felvillanása: — Nem érti. Persze, hogy nem érti, hiszen egész életemben sohasem 'értett... És így kellett leélnem az életemet... Ezt a sorsot mérte rám az Üristem: egy idegen nómber mellett... aki mindig a maga feje után ment... mindent és mindenkit tönkretéve maga körül... Szegény B éla ...

Azon az éjszakán meghalt, anélkül, hogy még egyszer magához tért volna.

*

Oesterrei Cherek és Pálflfyak.

Mi minden van együtt ebben az összetartozó és mégis oly különböző „két- egy” családban: germán parasztgőg, dzsentri büszkeség, nyafogó középosztálybeli előkelősködés; plebejus önérzet 'és táblaibírói méltóság; műveltség 'és híg sznobéria; antiszemitizmus és sváb-gyűlölet; ájtatos katolicizmus és protestáns dac; szívós harckészség és rezignált önfeladás; Habsburg-gyűlölő férj és legitimista feleség... Hanyatlás és feltörekvés, nemzetiségi és politikai ellentétek, miniatűr családi poklok, egyéni tragédiák ...

Egy közép-keleteurópai Galsworthy-regény.

S ott van még a harmadik családfő: a lány, Sármány Katalin édesapja, egy még távolabbi világ képviselője.

Voltaképpen kartársa az idősebb Oesterreiohernek. A múlt század végén Becsben, majd a Cseh—Magyar Banknál tisztviselősködik. 1909-ben nősül, 40 éves fővel, a feleség sem fiatal már; valószínűleg amolyan „kommendált” házasság lehetett az övék. A kései családalapításból egy fiú, majd egy leány szü732