Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1871 / 8-9. szám - Száraz György: A tábornok VI. (életrajzi esszé)

„helybenjárás.”, napi 30—40 kilométer gyaloglás a rekkenő hőségben, zsongó fejűikben a Harcászati Szabályzat paragrafusaival, lesve a parancsot: „Adja ki a védelmi intézkedést!..„Öt perc múlva kérem a megszálló vázlatot!.. ”

Aztán vége a „vademfberi létnek”, indulás vissza a világba, amely ezen a nyáron mintha nem is létezett volna. Dunakorzó? Statárium? Lausannes? Semmi sem fontos, legföljebb a próba az egyenruhaszabónál, csizmadiánál. Pár nap még, és ott állnak a nagyréten, a Ludovika-szobor előtt!...

Zárt világ amúgy is, alig adóidik érintkezési pont azzal a másikkal.

Még tavasszal, május 21-én megtartották a hagyományos „100 napos ünnepélyt”, a végzős akadémikusok díszvacsoráját, az egész tisztikar részvételével; aztán lehetett röhögni Pórflfy Gyurin és Radványi Dinin, akik a Vívóteremben előadták a maguk fabrikálta kaibaréjelenetet, mint „Hacsek és Sajó vezérkari akadémikusak”, s megtapsolták a „szoenírozott tangót” is, amit maga a komponista — Zerinváry Andor aks — adott elő „Losonci Szabó Ary úrleánnyal”; igaz, Jány ezredes ráncolta a szemöldökét, szerinte a tánczene zsidó találmány, defetizmusra vezet... Készen volt minden a kerti ünnepélyhez: táncdobogó, lampionos asztalok — aztán egyszerre lefújták az egészet: megjött a hír End- resz .ás a navigátor Bittai aznapi katasztrófájáról, ludovikás volt mindkettő ...

Az olasz balillák itt tanyáztak nyáron, az ő hálótermeikben. A dilinós öreg kertész nem győz panaszkodni rájuk, strandolni akartak a tóban állítólag. Július 30-án Kenyérmező-tábort is meglátogatták, az aks zászlóalj díszmenetben vonult el előttük, a fene megette, .csak ez hiányzott akkor...

Ennyi volt a nyáron a külső világ.

És Oesterreicher György, akit a társad, ki tudja, miért, Bösternek hívnak? Sötétvörös hajtókáján a két sáv között ott az aranygomb, a kitűnő rendűség jele... Ügy tetszik, ez minden, ami megkülönbözteti a többségtől.

Kamasz és felnőtt egyszerre.

Üszik, vív, atletizál, magánszorgalomból is. Fizikuma nyári kihelyezéseken, gyakorlótereken, hosszú lovas- és gyalogmeneteken edződött. De az aks-világ valósággal konzerválja a kamaszkort. Tovább élnek itt a hadapródiskolából hozott ugratások, kitolások, a figyelmeztető cikk!, ha elöljáró közeledik, s megnyugtató ellentéte, a csapit! — ha tiszta a levegő... Már a monarchia „cőgerei” is ezt használták, s ők is „sóztak”, ha ébresztő után meglapultak a takaró alatt. A kenyér a negyedéves uraknak a „íbredzsó”, a rossz osztályzat pedig „cseszkó”, s aki kapta: „becseszett”. Az egymást váltó évfolyamok az utódokra hagyják a ,,kerítésparancsinokság”titkát, a kimarad-ási engedély lejárta utáni belógás útját: az Örömvölgyjuteánál föl a cement szeméttartályra, onnan a falra, azon végig .a szerszámos kamráig, s a tetejéről a földre ... Kakaskodó összeugnások, nagy röhögések, kimaradás utáni élménybeszámolót követelő kórus: „bárónőt? bárnőt? kurvát?”, a lovasságiakat ugrató örök história a huszár aksról, aki udvarlaki őrségen az előírt „Fegyverbe! fegyverbe! fegyverbe-e-e!” helyett igazi „Ahisztiid” módján ezt ordította: „Háhoimszoh fegyvehbe!” ... '

Megnyújtott, konzervált kamaszkor.

„Olyan ordítozással tarokkoznak, hogy fel kell rettenni az embernek. Esténként egyáltalán őrült hangzavar uralkodik a hálában, mandolinon búsul az egyik, fütyülés, éneklés, veszekednek, ordítanak, hogy villanyt eloltani, aludni akarunk, — Böster, már (megint levelet vrsz? ajtócsapkodás, — Uraim, több tapintatot, egyebek már ailszXmßk! — Páraszt! — Böster, kinek írsz? — Mi közöd hozzá? — hát ez a miliő, amiben a leveleim születnek ..

Ürifiú, kétségtelen. Délutánig a tüzércsoport anyagát rakodja a vagonokból, aztán bemegy a barakfoa, pizsamát húz, és kínai verseket olvas. S valósá714