Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1871 / 8-9. szám - Káldi János: Anyám fényképe alá, Égmagas hegyen (versek)
KÄLDIJÁNOS Anyám fényképe alá A világ végénél is messzebb van már. Onnan húzom-ölelem vissza — nézve a nyárias képet — az emlékezet titokzatosan-finom kötelékeivel, fiúi-mód könyörögve: ne menjen tovább, ne távolodjon oly borzongató-ijesztő irammal, szoknyáján a meg-megcsendülő milliónyi láthatatlan kiscsengővel, a szomorúság semmibe kanyargó gyalogútján, az ismeretlen világban. Onnan húzom-ölelem vissza, minden erőmet összeszedve, eltökélten, s közben bűvös szavakat mondogatok: ezeket csak ő érti igazán, az elmúlt, tündökletes anya, Danka Márta, régi időm és jövőm tudója, aki elleneimet a föld alól is megátkozza, aki elleneimet a föld alól is legyőzi. Késleltetem, ahogy tudom, egy-egy mosollyal, szelíd átkarolással, csalafintán, fölemlegetve előtte egykori Otthonunkat, a Herpenyő égbe vesző, rezgőfüves partját, a bögötei akácok múlhatatlan illatát, olykor beszélgetésre is késztetem, minden idegszálammal azt óhajtva: mondja el végül is az élő szájjal el nem mondhatók 711
