Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1871 / 8-9. szám - Hervay Gizella: Bedeszkázott csönd, fateknő az árban, az elvetélt otthon, arcod a táj, véalakban, Nagypéntek (versciklus)
haranglábakon mennek a házak félreverve lélek és dunyhaciha szalmazsákban törek a magzat sárral bevont az ég szeme félreverve mennek a hazák a föld alól a föld alá bányászanyák kendője kéklik káromkodásuk jégverés és megnyílik a föld alattuk mikor a föld zabálja már a csontot az árva földet átlyuggatja egy évszázadon áthúzó golyó abban az időszámításban bivalylábnyomokban kukoricacsdhéjból ráncosán megszületik az elvetélt otthon arcod a táj Csoúri Sándornak fáradt arcodon a ránc felragyog szikkadt iszapban keréknyomok kitikkadt kút a szem a száj mintha erőd megszakadna már hegyre kínlódó út a fájdalom rámkiált hallgatlak hallgatsz hallgatom figyel a csend arcod a táj fákban kering a vér vajúdik a nyár szikkadt iszapban keréknyomok fáradt arcodon a ránc felragyog 707
